This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Roumanille, Joseph: A vak leány (La chato avuglo in Hungarian)

Portre of Roumanille, Joseph

La chato avuglo (Occitan)

Èro lou jour tant bèu qu'uno vierge enfantavo
A Betelèn;
E soun fru benesi, de la fre tremoulavo
Su'n pau de fen;
Lis ange, eilamoundaut, tout-bèu-just acabavon
Soun Gloria,
E, de tout caire, au jas, pastre e pastresso anavon S'ageinouia.
 
Dison qu'en aquéu jour de grand rejouïssènço,
Un paure enfant,
Uno chato doulènto, avuglo de neissènço,
Fasié 'n plourant:
— Maire, perqué voulès que rèste eici souleto?
Me languirai!
Dóu tèms qu'à l'enfantoun farés la tintourleto
Iéu plourarai!
 
— Ti lagremo, moun sang, ié respoundié sa maire,
Me fan pieta!
Te ié menarian proun, mai que vendriés faire?
Ié veses pa!
Sus lou vèspre deman, que vas èstre countènto
Quand tournaren!
Car tout ce qu'auren vist, o ma pauro doulènto!
Te lou diren.
 
— Lou sabe, en jusqu'au cros, dins la negro sournuro Caminarai!
O bello caro d'or, divino creaturo,
Noun te veirai!
Mai, de-qu'es besoun d'iue, bono maire, pèr crèire,
Pèr adoura?
Ma man, enfant de Diéu, se te pode pas vèire,
Te toucara!
 
L'avuglo plourè tant, e tant preguè, pecaire!
A si geinoun,
Tant ié tranquè lou cor, que pousquè plus sa maire
Dire de noun.
E pièi quand dins lou jas arribè la paureto,
Trefouliguè!
De Jeuse sus soun cor meteguè la maneto...
E ié veguè!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.cieldoc.com

A vak leány (Hungarian)

Tél terült a földön szerte, hogy fiat szült Betlehembe
A Szűz, áldott,
És szívének szent szülötte álmodott a lomha csöndbe
Édes álmot.
Angyalok vidám seregje teli szívvel énekelte
Glóriáját,
És egy távol csillag-jelre pásztornép indult, sietve
Hajtva nyáját.
 
Élt egy gyermek, így beszélik, vak szegény és árva félig
Ez időkben,
Isten napját sohse látta s nem könyörgött senki nála
Esendőbben:
- Ó, anyám, mért hagysz magamra, távozóban égi hangra
Mért mennél el?
Nézd, a szemem könnybe lábad, és csak sírok teutánad
Nappal, éjjel.
 
- Kedves lánykám, édes vérem, a te könnyed bánat nékem
S fáj kegyetlen.
Elvinnélek tán magammal, ámde mit látsz fényes nappal
Ily szemekkel?
Holnap este visszatérek, és tudom, a sok mesének
Nem lesz vége,
Mindent, mit te látva látnál, elmesélem holdvilágnál
Egy beszédre.
 
- Az a gyermek látja, tudja, hogy vakságom földi útja
Örök lészen...
Ó, arany kincs, Istengyermek, soha, soha nem látlak meg
Semmiképpen?...
Csak hitem különb lehetne, könyörgéssel térde esve
Úgy kérnélek,
Édes arcod két kezemben foghatnám, hogy ne feledjem,
Míg csak élek.
 
Így könyörgött váltig, szépen, míg az anyja jó szívében
Megsajnálta,
S hogy vidáman útrakeltek, vitte őt is Betlehemnek
Városába.
És amint a bölcső szélén árva keble megremegvén,
Csendben állott,
Kis kezét Isten szülötte a leány szívére tette:
S látva látott.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationH. A.

minimap