This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Szymborska, Wisława: Wywiad z dzieckiem

Portre of Szymborska, Wisława

Wywiad z dzieckiem (Polish)

Mistrz od niedawna jest wśród nas.
Dlatego czai się ze wszystkich kątów.
Zasłania twarz rękami i patrzy przez szparkę.
Staje czołem do ściany, potem odwraca się nagle.

Mistrz odrzuca z niesmakiem absurdalną myśl,
że stół spuszczony z oka musi być stołem bez przerwy,
że krzesło za plecami tkwi w granicach krzesła,
i nawet nie próbuje skorzystać z okazji.

To prawda, trudno świat przyłapać na innośći.
Jabłoń wraca pod okna tuż przed oka mgnieniem.
Tęczowe wróble zawsze pociemnieją w porę.
Ucho dzbanuszka złowi każdy szmer.
Szafa nocna udaje bierność szafy dziennej.
Szyflada stara się przekonać Mistrza,
że jesr w niej to, co do niej wcześniej włożono.
Nawet w książce z bajkami otwartej z nienacka,
królewna zawsze zdąży usiąść na obrazku.

Czują we mnie przybysza - wzdycha Mistrz -
nie chcą obcego przyjąć do wspólnej zabawy.
Bo żeby wszystko, cokolwiek istnieje,
musiało istnieć tylko w jeden sposób,
w sytuacji okropnej, bo bez wyjścia z siebie,
bez pauzy i odmiany? W pokornym stąd - dotąd?
Mucha w pułapce muchy? Mysz w potrzasku myszy?
pies nigdy nie spuszczany z utajonego łańcucha?
Ogień, któregy nie może zdobyć się na nic innego,
jak sparzyć po raz drugi ufny palec Mistrza?
Czy to jest ten właściwy ostateczny świat:
rozsypane bogactwo nie do pozbierania,
bezużyteczny przepych, wzbroniona możliwość ?

Nie - krzyczy Mistrz i tupie tyloma nogami
iloma rozporządza - w tak wielkiej rozpaczy,
że mało by tu było i sześciu nóg chrząszcza.



Uploaded bySebestyén Péter
Source of the quotationhttp://wiersze.bfcior.pl/wislawa-szymborska.php?show=wywiad_z_dzieckiem

Interjú egy gyerekkel (Hungarian)

A Mester nem rég tartózkodik körünkben.
Ezért kukucskál az összes sarokból.
Arcát elfedi kezével, a résen át les.
Arccal a falnak áll, majd megfordul hirtelen.
 
A Mester elveti az abszurd gondolatot,
hogy a nem látott asztal szakadatlanul asztal,
s háta mögött a szék a szék határain belül marad,
és meg sem próbál élni az alkalommal.
 
Igaz, nehéz másságon kapni a világot.
Az almafa egy pillantással előbb az ablak előtt terem.
A szivárványszín veréb mindig időben elsötétül.
A korsó füle minden neszt kifülel.
Az éjszakai szekrény tetteti a nappali bénát.
A fiók igyekszik meggyőzni a Mestert,
hogy csak az van benne, amit beletettek.
Még a hirtelen kinyitott meséskönyvben is
sikerül visszaülnie a királynőnek a képre.
 
A jövevényt érzik bennem - sóhajt a Mester - 
nem vesznek be idegent a közös mulatságba.
Mert ha mindennek, ami csak létezik,
csakis egy módon kéne léteznie,
szörnyű helyzetben, hol nincs kiút önmagából?
Szünet és váltás nélkül? Az ettől-eddig alázatában?
Légy a légyfogóban ? Egér az egérfogóban ?
Rejtett láncáról soha el nem engedett kutya?
Tűz, mely nem képes többre, mint hogy
másodszor is a Mester bízó ujjába marjon?
Ez volna voltaképpen a végleges világ:
szétszórt gazdagság, mit nem lehet összeszedni,
hasztalan fényűzés, betiltott lehetőség?
 
Nem -  rikolt a Mester, és annyi lábbal toppant,
amennyi csak van - oly kétségbeesetten,
hogy kevés volna hozzá a bogár hat lába is.



Uploaded bySebestyén Péter
Source of the quotationJelenkor 1997/3.

minimap