Works

A felhők komorak {Lipp Márta} (As nuvens são sombrias)
A levegőbe, mit jövőnek képzelsz {Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)} (Não queiras, Lídia, edificar no spaço)
A sűrűlombú fák közt a magasban {Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)} (Nos Altos Ramos)
A végzettől szorongok, Lídia {Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)} (Sofro, Lídia, do medo do destino. [2])
Adonisz kertjében tünékeny rózsák {Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)} (As rosas amo dos jardins de Adónis)
Autopszichográfia {Kukorelly Endre} (Autopsicografia)
Autopszichográfia {Havasi Attila} (Autopsicografia)
Az álmodott gyönyör is létezik {Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)} (Gozo Sonhado é Gozo, ainda que em Sonho)
Az álom jó, mert arra ébredünk {Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)} (O sonho é bom pois despertamos dele)
Az engem őrző versek oszlopán {Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)} (Seguro assento na coluna firme [1])
Az évszakok örök ritmusra járnak {Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)} (No Ciclo Eterno das Mudáveis Coisas)
Az utolsó varázslat {Somlyó György} (O último sortilégio)
Bensőmben sokan élnek {Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)} (Vivem en nós inúmeros)
Christian Rosencreutz sírjánál {Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)} (No Túmulo de Christian Rosenkreutz)
Éjszaka van {Mohácsi Árpád} (A Noite É Muito Escura)
Előttünk {Mohácsi Árpád} (Antes de nós nos mesmos arvoredos)
Élveboncolás {Mohácsi Árpád} (Autopsicografia)
Ez az ősi szorongás {Somlyó György} (Esta velha angústia)
Gyönyör, de lassudad {Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)} (Prazer)
Ha ránk köszönt az őszünk, Lídia {Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)} (Quando, Lídia, vier o nosso Outono)
Hogy nagy légy {Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)} (Para ser grande )
Jegyzet {Mohácsi Árpád} (Apontamento)
Kinek a múltja jár eszembe vissza {Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)} (Não sei de quem recordo meu passado)
Meddő igyekvés élni s tudni mindent {Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)} (Inglória)
Meg nem maradhat semmi semmiből {Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)} (Nada fica)
Nem az korlátoz minket, aki gyűlöl {Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)} (Não só quem nos odeia ou nos inveja)
Ó, mennyi bánat, mennyi keserűség {Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)} (Quanta tristeza e amargura afoga)
Opiárium {Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)} (Opiário )
Senki nem szeret mást, egyedül azt {Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)} (Ninguém a outro ama, senão que ama)
Tegnap vagy holnap, mindegy {Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)} (Dia apos dia)
Vannak, akik a múltba elmerülve {Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)} (Uns, com os olhos postos no passado)
Várd nyugalommal a véget, tiéd lesz {Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)} (Sereno aguarda o fim que poco tarda)