This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Andrade, Mário de: A Lánybuktató-hegy (Serra do Rola-Moça in Hungarian)

Portre of Andrade, Mário de

Serra do Rola-Moça (Portuguese)

A Serra do Rola-Moça

Não tinha esse nome não...

 

Eles eram do outro lado,

Vieram na vila casar.

E atravessaram a serra,

O noivo com a noiva dele

Cada qual no seu cavalo.

 

Antes que chegasse a noite

Se lembraram de voltar.

Disseram adeus pra todos

E se puserem de novo

Pelos atalhos da serra

Cada qual no seu cavalo.

 

Os dois estavam felizes,

Na altura tudo era paz.

Pelos caminhos estreitos

Ele na frente, ela atrás.

E riam. Como eles riam!

Riam até sem razão.

A Serra do Rola-Moça

Não tinha esse nome não.

 

As tribos rubras da tarde

Rapidamente fugiam

E apressadas se escondiam

Lá embaixo nos socavões,

Temendo a noite que vinha.

 

Porém os dois continuavam

Cada qual no seu cavalo,

E riam. Como eles riam!

E os risos também casavam

Com as risadas dos cascalhos,

Que pulando levianinhos

Da vereda se soltavam,

Buscando o despenhadeiro.

 

Ali, Fortuna inviolável!

O casco pisara em falso.

Dão noiva e cavalo um salto

Precipitados no abismo.

Nem o baque se escutou.

Faz um silêncio de morte,

Na altura tudo era paz ...

Chicoteado o seu cavalo,

No vão do despenhadeiro

O noivo se despenhou.

 

E a Serra do Rola-Moça

Rola-Moça se chamou.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.portalsaofrancisco.com.br

A Lánybuktató-hegy (Hungarian)

A Lánybuktató hegyének

nem ez volt a neve rég...

 

A faluba lakzit ülni

túlfelől jött át a pár

a hegyeknek magasán át,

vőlegény menyasszonyával,

ki-ki a maga lován.

 

Mielőtt az est leszállott,

indultak is vissza már.

Búcsút vettek mindenektől,

s útra keltek mind a ketten

át a bércen, át a hágón,

ki-ki a maga lován.

 

Mentek boldogan a hegynek

béke-ülte magasán,

szűk ösvényeken haladtak,

az ifjú nyomán a lány.

És kacagtak. Hogy kacagtak!

Többet is tán, mint elég.

A Lánybuktató hegyének

nem ez volt a neve rég.

 

Véres fényei az estnek

szélsebesen szétfutottak,

és elrejtőztek sietve

barlangoknak üregében

a közelgő éj elől.

 

Hanem mentek ők tovább,

ki-ki a maga lován,

és kacagtak. Hogy kacagtak!

Kacagásuk menyegzőt ült

a kövecsek kacajával,

mik az ösvényről leválva

könnyedén a mélybe szöktek

a tátongó meredélyen.

 

Ó Fortuna, sérthetetlen!

Félrecsúszhatott a patkó.

A menyasszony és a ló

lebuktak a szakadékba.

Nem is hallszott zuhanásuk.

Halálos nagy csend terült szét.

Béke honolt a hegyen...

Sarkantyúzva paripáját

követte őt vőlegénye

a szakadék mélyibe.

 

A Lánybuktató hegyének

innen támadt a neve.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationT. I.

minimap