Andresen, Sofia de Melo Breyner: Esta gente

Esta gente cujo rosto

Às vezes luminoso

E outras vezes tosco

Ora me lembra escravos

Ora me lembra reis

Faz renascer meu gosto

De luta e de combate

Contra o abutre e a cobra

O porco e o milhafre

Pois a gente que tem

O rosto desenhado

Por paciência e fome

É a gente em quem

Um país ocupado

Escreve o seu nome

E em frente desta gente

Ignorada e pisada

Como a pedra do chão

E mais do que a pedra

Humilhada e calcada

Meu canto se renova

E recomeço a busca

Dum país liberto

Duma vida limpa

E dum tempo justo

Ez a nép amelynek arca

Néha felragyog

Máskor faragatlan durva

Hol rabszolgákra emlékeztet engem

Hol pedig királyokra

A küzdelemre s a harcra

Éleszti bennem a vágyat

A keselyű s a kobra

A disznó és a kánya ellen

Mert hát a nép amelynek

Arcvonásait a türelem

Rajzolta meg s az éhség

Az az a nép, amelybe egy

Ország egy megszállt területen

Leírja a saját nevét

És eme meg nem ismert

S a föld rögeként megtapodott

Még a rögnél is inkább

Megtiport s megszégyenített

Népnek élén

Az én énekem megújul

S újrakezdem keresését

szabad országnak

tiszta életnek

egy igaz időnek