Camões, Luís Vaz de: Enquanto Febo os montes acendia

Enquanto Febo os montes acendia

do Céu com luminosa claridade,

por evitar do ócio a castidade,

na caça o tempo Délia dispendia.

Vénus, que então de furto descendia,

por cativar de Anquises a vontade,

vendo Diana em tanta honestidade,

quase zombando dela, lhe dizia:

«Tu vais com tuas redes na espessura

os fugitivos cervos enredando;

mas as minhas enredam o sentido.»

«Milhor é – respondia a deusa pura -

nas redes leves cervos ir tomando

que tomar-te a ti nelas teu marido.»

Miközben Phoibosz, égből hozva lángot,

a hegyormokat borította tűzbe,

Délia, hogy szűzessége kerülje

a tunyaság kísértését, vadászott.

Vénusz, aki titokban földre szállott,

hogy Anchises szívét sóvárra fűtse,

csúfondáros szavakat szórt a szűzre,

kit ily tisztesség közepette látott:

– A te hálód, a vadonban kitárva,

a szökellő szarvasokra vadászik,

míg az enyém a vágyat ejti foglyul.

– Jobb szarvast fogni – válaszol Diána –

könnyű hálóval, mint ha neked állít

a férjed hálót, hogy elfogjon orvul.