Cinnati, Ruy: Szeretett emlék (Memória Amada in Hungarian)
Memória Amada (Portuguese)Para Alain Fournier
Vinham de longe em bandos. Acorriam Jubilosos. Fantasias De parques pluviosos E, descendo, Os patos bravos lançados Entre juncos, salgueiros e veados. Tarde, Muito tarde, uns olhos tais Haviam de aparecer, sobressaltados Entre enigmas e um floco de cabelos Osculado pelo vento. Alegorias… Do agora ou nunca e do momento Definido. Trégua impensada, Insuspeita, no perfume alado Da página dobrada e abandonada Dum livro interrompido. Sinto a dor fina, Finalmente atravessada e suave, — Quase saudade.
|
Szeretett emlék (Hungarian)Alain Fourneir emlékének
Csapatokban tolultak elő a messzeségből. Ujjongva rohantak oda. Álarcosai esőmállasztotta parkoknak S miután leszálltak a vadkacsák, bevették magukat a nádasok, fűzfák s az epekedő tekintetű szarvasok közé. Később, jóval később aztán a szemekben rettenet világolt a szélcsókolta Titkok és hajtincsek között. Allegóriák… E meghatározó pillanattól most vagy soha. Váratlanul tárgyilagos nyugalom érint meg, ahogy a tűnődés szárnyas illata egy kettéhajtott, félbehagyott könyv lapjairól. Érzem a végre megélt, lágy finomsággal munkáló fájdalmat. —Már-már nosztalgia.
|