Drummond de Andrade, Carlos: Gyermekkor (Infância in Hungarian)

Meu pai montava a cavalo, ia para o campo.
Minha mãe ficava sentada cosendo.
Meu irmão pequeno dormia.
Eu sozinho menino entre mangueiras
lia a história de Robinson Crusoé,
comprida história que não acaba mais.

No meio-dia branco de luz uma voz que aprendeu
a ninar nos longes da senzala - e nunca se esqueceu
chamava para o café.
Café preto que nem a preta velha
café gostoso
café bom.

Minha mãe ficava sentada cosendo
olhando para mim:
- Psiu... Não acorde o menino.
Para o berço onde pousou um mosquito.
E dava um suspiro... que fundo!

Lá longe meu pai campeava
no mato sem fim da fazenda.

E eu não sabia que minha história
era mais bonita que a de Robinson Crusoé.

Apám lóra ült, mezőre kocogott.
Anyám otthon maradt és varrt.
Aludt kistestvérem.
Én, gyerekként, a mangófák alatt
a Robinson Crusoe-t olvastam,
a hosszú történetet, mely nem ért véget soha.

A verőfényes délben egy hang
– amely a távoli kunyhóban altatott el mindig –
kávéra hívott, sohasem felejtem.
Oly feketére, akár a néger vénasszony,
zamatos kávéra,
nagyszerű kávéra.

Anyám csak ült és varrt,
majd felém pillantott:
– Pszt... Ne költsd fel a kicsit.
Aztán a bölcsőre, melyre moszkitó szállt.
Es mélyet sóhajtott... olyan mélyet.

Apám a távolban,
a végtelen erdőben volt.

És én nem tudtam, hogy történetem
szebb, mint a Robinson Crusoe-é.