Fonseca, Manuel da: A tenger vándora (O Vagabundo do Mar in Hungarian)

Sou barco de vela e remo

sou vagabundo do mar.

Não tenho escala marcada

nem hora para chegar:

é tudo conforme o vento,

tudo conforme a maré...

Muitas vezes acontece

largar o rumo tomado

da praia para onde ia...

Foi o vento que virou?

foi o mar que enraiveceu

e não há porto de abrigo?

ou foi a minha vontade

de vagabundo do mar?

Sei lá.

Fosse o que fosse

não tenho rota marcada

ando ao sabor da maré.

É, por isso, meus amigos,

que a tempestade da Vida

me apanhou no alto mar.

E agora,

queira ou não queira,

cara alegre e braço forte:

estou no meu posto a lutar!

Se for ao fundo acabou-se.

Estas coisas acontecem

aos vagabundos do mar.

Evezős gálya vagyok, de vitorlát is húzhatok éppen,

hetedhét tengeren tengetem a létem.

Nincs biztos menedékem, révem,

pontos menetrend sem köti érkezésem;

irányomat megszabja szél,

megszabja tengerár...

Megesik nemegyszer,

hogy eltérek az eredeti útvonaltól,

nem oda futok be, ahová igyekeztem...

A szél változott meg?

A dühöngő tenger sodort el

az oltalmat kínáló kikötő közeléből,

vagy csavargó természetem szeszélye

akarta másként?

Mit tudom én.

Akárhogyan is van,

nincsen tervezett útvonalam,

hajózom a tenger kénye-kedve szerint.

Hát ezért van, barátaim,

hogy az Élet vihara

a nyílt vízen csapott le rám.

Es most,

akarva nem akarva,

mindehhez jópofát vágva, erős karral

küzdök a helyemen!

Ha lehúz a mélység, vége.

Minden megeshet, hisz kiszolgáltatottak

a tenger vándorai.