Gonçalves Dias, Antônio: Caxias (Caxias in Hungarian)
Caxias (Portuguese)Quanto és bela, - ó Caxias! – no deserto, entre montanhas, derrama em vale de flores perenais, és qual tênue vapor que a brisa espalha no frescor da manhã meiga soprando à flor de manso lago.
Tu és a flor que despontaste livre por entre os troncos de robustos cedros, forte - em gleba inculta: és qual gazela, que o deserto educa, no ardor da sesta debruçada exangue à margem da corrente.
Em mole seda as graças não escondes, não cinges d’oiro a fronte que descansas na base da montanha; és bela como a virgem das florestas, que no espelho das águas se contempla, firmando um tronco anoso.
Mas dia inda virá, em que te pejes dos, que ora trajas, simplices ornautos e amável desalinho: da pompa e luxo amiga, não cair-te aos pés então – da poesia a c’roa e da inocência o cinto.
|
Caxias (Hungarian)Mily szép vagy, Caxias a pusztaságban, hegyek között, nem hervadó virágok völgyében szertehintve, akár a vékony pára, mit a szellő friss, békés hajnalon a tó vizére lehelve szertefoszlat.
Virág vagy te, mely szabadon virult ki a robusztus törzsű, nagy cédrusok közt bátran, a szűz talajból; gazella vagy, kit a puszták neveltek, s ki dél hevében bágyadtan lehajlik a hűs patak vizére.
Nem rejted bájaidat lágy selyembe, nem övezed arannyal homlokod, ha hegyek tövére hajtod; szép vagy, miként az erdők szűz leánya, ki a vizek tükrében nézi arcát málló farönkön ülve.
De lesz idő, mikor majd szégyeled már egyszerű köntösöd, melyet ma hordasz és bájos öltözéked: pompa s fényűzés kábít majd, s lehullik rólad a szent poézis koszorúja s ártatlanságod öve.
|