This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Torga, Miguel: Unamuno (Unamuno in Hungarian)

Portre of Torga, Miguel

Unamuno (Portuguese)

D. Miguel...

Fazia pombas brancas de papel

Que voavam da Ibéria ao fim do mundo...

Unamuno Terceiro

(Foi o Cid primeiro

D. Quixote o segundo).

 

Amante duma Dulcineia,

Ilusória, também

(Pátria mãe,

Ideia

E namorada),

Era o seu defensor quando ninguém

Lhe defendia a honra ameaçada.

 

Chamado pelo aceno da miragem,

Deixava o Escurial onde vivia

E subia, subia

A requestar na carne da paisagem

A alma que, zeloso, protegia.

 

Depois, correspondido,

Voltava à cela desse nosso lar

Por Filipe segundo construído

Com granito de fé peninsular.

 

E falava com Deus em Castelhano

Contava-lhe a patética agonia

Dum espírito católico romano

Dentro dum corpo quente de heresia

 

Até que a madrugada o acordava

Da noite tumular.

E lá ía de novo o cavaleiro andante

Desafiar

Cada torvo gigante

Que impedia o delírio de passar.

 

Unamuno Terceiro!

Morreu louco.

O seu amor, por ser demais, foi pouco

Para rasgar o ventre da Donzela.

D. Miguel...

Fazia pombas brancas de papel

E guardava a mais pura na lapela.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://deleituras.blogspot.com/2003/07

Unamuno (Hungarian)

Vagyis hát Don Miguel...

Fehér papírgalambokat eresztett fel

Ibériából s a szélrózsa minden irányába röptetett...

Don Miguel harmadik Unamunóként jött,

(Cid volt az első, aki mögött

Másodiknak Don Quijote következett).

 

Don Miguel is lovagja lett egy Dulcineának,

Ki makulátlan ideája volt a vágynak,

(Haza s anya egy személyben

Eszményített nő,

Aki azért vadtüzű szerető),

S kinek szűzi erényét védte serényen,

Meg ne becsteleníthesse merénylő!  

 

Am csalóka varázslat csábkörébe került,      

S odahagyta az Escorialt, ahol élt,    

Ahonnan pályája indult s delelőjére ért,

Ahonnan meglátta a lelket, mely a táj húsába merült,

S oly buzgalommal aggódott az üdvösségért.

 

Aztán megcselekedte, mit sorsa rendelt,

S a palota-cellába visszaszökött,

Amelyet II. Fülöp emelt,

S a félszigeti bigott hit gránitjával ötvözött.

 

És az Istennel spanyolul beszélt,

Meggyónta a lángolón-heves agóniát,

Melyet egy katolikus lélek meg hogyan élt

Eretnekségtől forrongó testén át.

 

Aztán a virradat megjött,

S az éjszaka sírjából feltámasztotta őt

Es a kóbor lovag újra útra kelt

És minden óriást, ijesztőt,

Párbajra híva a sorompók közé terelt

S legyőzött minden haladást bénító erőt.

 

Harmadik Unamuno!

A tébolyba fúló.

Hatalmas szerelme, a nem múló

Is kevés volt, hogy bírhassa a Hajadont, kegyét a lánynak.

Don Miguel...

Fehér papírgalambokat eresztett az égre fel,

De a legtisztábbat megőrizte hajtókáján a kabátnak.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap