Verde, Cesário: Lágrimas

Ela chorava muito e muito, aos cantos, 

Frenética, com gestos desabridos; 

Nos cabelos, em ânsias desprendidos 

Brilhavam como pérolas os prantos. 

Ele, o amante, sereno como os santos, 

Deitado no sofá, pés aquecidos, 

Ao sentir-lhe os soluços consumidos, 

Sorria-se cantando alegres cantos. 

E dizia-lhe então, de olhos enxutos: 

- "Tu pareces nascida da rajada, 

"Tens despeitos raivosos, resolutos: 

"Chora, chora, mulher arrenegada; 

"Lagrimeja por esses aquedutos... 

-"Quero um banho tomar de água salgada." 

A nő sírt és sírt, könnyei potyogtak,

Vadul vergődött, tombolt, dúlva-fúlva,

Bomlott hajában lázasan kigyúlva

Keservei, mint gyöngyök, úgy ragyogtak.

A szerető, a szentek ily nyugodtak,

A láb meleg, kanapén végignyúlva,

Midőn érezte, a rívás csitulna,

Mosolygott s nagy vígan dalolgatott csak.

S így szólt a nőhöz akkor, szeme száraz:

“Vihar szülötte vagy, úgy tűnsz fel éppen,

Mi benned dúl, ádáz dacos viszály az:

Hát sírj, csak sírj, asszony, dühöd hevében,

Vízvezetéket hulló könnyel árassz...

Egy sós fürdő olyan jól esne nékem.”