Megsárgult levelet fújt be
a szél, mozduló ablakon -
boríték sem volt címezve -
a Halál küldte, jól tudom.
Őrzöm szépen kisímítva
levelek közt, miket régen
az én egykori kedvesem
szerelmesen küldött nékem.
Mint széltől hordott levelét
a fa örökre elfeledi,
úgy feledte el a kedves
mit szíve suttogott neki.
Halott szerelem szavai
bűnösökként állnak szemben,
szégyenükben - életüket
oltsam ki -, ezt kérik tőlem.
Hiába az édes kérés -
nem bírom a tűzbe vetni,
szomorúan hallgatnak, mert
nem fognak most megbűnhődni.
Minden keserűségüket
mindörökre elteszem,
fájó veszteségeimre
majd visszaemlékezem;
Csak a halál szelíd hírét,
bús levelét teszem mellé:
begyógyít ő minden sebet...
semmi sem fájhat örökké.