Eminescu, Mihai: Csak egy vágyam maradt (Mai am un singur dor in Hungarian)

Mai am un singur dor
În liniştea serii
Să mă lăsaţi să mor
La marginea mării;
Să-mi fie somnul lin
Şi codrul aproape,
Pe-ntinsele ape
Să am un cer senin.
Nu-mi trebuie flamuri,
Nu voi sicriu bogat,
Ci-mi împletiţi un pat
Din tinere ramuri.

Şi nime-n urma mea
Nu-mi plângă la creştet,
Doar toamna glas să dea
Frunzişului veşted.
Pe când cu zgomot cad
Isvoarele-ntr-una,
Alunece luna
Prin vârfuri lungi de brad.
Pătrunză talanga
Al serii rece vânt,
Deasupră-mi teiul sfânt,
Să-şi scuture creanga.

Cum n-oi mai fi pribeag
De-atunci înainte,
M-or troieni cu drag
Aduceri aminte.
Luceferi, ce răsar
Din umbră de cetini,
Fiindu-mi prietini,
O să-mi zâmbească iar.
Va geme de patemi
Al mării aspru cânt...
Ci eu voi fi pământ
În singurătate-mi.

Csak egy vágyam maradt:
Halálomat érjem
Lágy esti fény alatt,
A parti fövényen.
Álmom szelíd legyen:
Erdő közel és ég,
Derűs csoda-kékség
Nagy távol tengeren.
Nem kell zene, bágyadt
Gyászpompa, ravatal -
Fonnátok fiatal
Gallyból puha ágyat.

És sírhelyem után
Majd senki ne sírna,
A hervadt ősz csupán
S zörgő füve, szirma.
Míg forrásvíz csobog,
Egyhangu-mogorván,
S a fenyvesek ormán
Fehér holdfény lobog:
Hűs esteli ködben
Konogna egy kolomp,
S szent hulló hársfalomb
Suhogna fölöttem.

Nem lennék már sebes,
Világba zavart vad;
Az emlék fölkeres,
Beföd, betakargat.
Komor fenyőken át
A hajnali csillag
Csillog s ide ballag,
Mint meghitt jó barát.
Jajongnak az éjben
Zordon hullám-dalok:
És én elporladok
Magányom ölében.