Goga, Octavian: Levél (Scrisoare in Hungarian)

Vezi, cum trece vremea,
Şi tu, tot departe,
M-am gândit acuma
Să-ţi trimit o carte.

A-nflorit muşcata
Din grădina noastră
Şi-i atât de roşu
Macul din fereastră...

Straturile-n luncă
Toate-s semănate -
Şi-ţi spune nănaşa
Multă sănătate.

Şi mai este-o veste.
- Ştii tu, nene, oare?
Peste-o săptămână
Mărităm pe Floare.

Tata-i dus la târguri
Mama stă şi coasă
Şi tot plânge, biata,
Că nu eşti acasă.

Eu, pe gânduri dusă,
Trec seara-n ogradă,
Plâng acolo-n taină,
Plâng să nu mă vadă...

Bată-le pustia
Cele ţări străine...
Ne gătim de nuntă
Şi gândim la tine...

Hogy rohan az idő!,
és te mindig távol.
Gondoltam, jó lenne
írni neked pár sort!

Virágoskertünkben
muskátli virágzik,
ablakunkban a pipacs
pirosban pompázik.

A határban minden
vetnivaló készen -
keresztanyád kíván
egészséget néked.

Van még egy nagy újság:
- Hallotad-e, bátyám?
Mostanhoz egy hétre
férjhez adjuk Flórát.

Apánk vásárba ment,
anyánk most is hímez -
szegénykém, mindig sír,
mert nem láthat téged.

Én este a kertbe
megyek ki magamban,
hogy ne lásson senki -
ott sírok titokban...

Mér' is mentél oda,
idegen országba? -
Lagzira készülünk,
egyre csak rád várva...