Murim... ca mâine (Romanian)
E-asa de trist să cugeti ca-ntr-o zi, poate chiar maine, pomii de pe-alee acolo unde-i vezi or să mai stee voiosi, în vreme ce vom putrezi.
Atâta soare, Doamne,-atâta soare o să mai fie-n lume dupa noi; cortegii de-anotimpuri si de ploi, cu par din care siruie racoare...
Si iarba asta o să mai rasara, iar luna tot asa o să se plece, mirata, peste apa care trece- noi singuri n-o să fim a doua oara.
Si-mi pare-asa ciudat ca se mai poate gasi atata vreme pentru ura, când viata e de-abia o picatura intre minutu-acesta care bate
si celalalt - si-mi pare nenteles si trist ca nu privim la cer mai des, ca nu culegem flori si nu zambim, noi, care-asa de repede murim. Uploaded by | P. Tóth Irén |
Source of the quotation | http://www.romanianvoice.com/poezii/ |
|
Meghalunk... mint holnap (Hungarian)
Oly szomorú tudni hogy egykor majd, talán épp holnap, a sétánymenti fák vidáman állnak ugyanott tovább, miközben rothadt testünk földbe mart.
Annyi napsütés, Uram, annyi napsütés lesz még a nélkülünk-világban, évszakok, esők garmadával, s hajukból áradó fagyos hidegség...
A fű is kinő még, újra meg újra, s a hold meglepetten víz fölé hajol, mely bújócskázva halad, valahol - csak mi nem indulunk egy második útra.
És oly fura, hogy van még időnk bőven annyi bántásra, annyi gyűlöletre, mikor az élet éppen csak egy cseppje ennek a percnek, mit elért a végzet s a másiknak. - S nekem oly érthetetlen, hogy alig jár szemünk odafenn az égen, nem gyüjtünk virágot, hiányzik mosolyunk, nekünk, kik olyan hamar meghalunk.
|