Labiş, Nicolae: Anyám (Mama in Hungarian)

N-am mai trecut de mult prin sat si-mi spune
Un om ce de pe-acasa a venit
Cum c-a-nflorit la noi malinul
Si c-ai albit, mamuca, ai albit.

Alt om mi-a spus c-ai stat la pat bolnava.
Eu nu stiu cum să cred atatea vesti,
Când din scrisori eu vad precum matale
Din zi în zi mereu intineresti.

Régen jártam otthon, s azt meséli
egy ember, aki járt arrafelé,
kinyílt már az olajfa virága,
és hajad fehér, anyám, hófehér.

Más valaki szólt, hogy beteg voltál.
Én nem tudom, hogy is hihessem el,
hisz leveledből azt olvasom mindig
hogy Te egyre fiatalabb leszel.