Brodszkij, Joszif Alekszandrovics: Anna Ahmatova születésének századik évfordulójára (На столетие Анны Ахматовой in Hungarian)

Страницу и огонь, зерно и жернова,
секиры острие и усеченный волос -
Бог сохраняет все; особенно – слова
прощенья и любви, как собственный свой голос.

В них бьется ровный пульс, в них слышен костный хруст,
и заступ в них стучит; ровны и глуховаты,
поскольку жизнь - одна, они из смертных уст
звучат отчетливей, чем из надмирной ваты.

Великая душа, поклон через моря
за то, что их нашла, -
тебе и части тленной, что спит в родной земле, тебе благодаря
обретшей речи дар в глухонемой Вселенной.

1989

Könyvlapot és tüzet, magot s malomkövet,
lenyírt hajszálakat, szekerce élét – 
Isten megőrzi mind; kivált a szeretet
s a megbocsátás szavait – mint saját beszédét.

Bennük tépett pulzus lüktet, tört csont ropog,
ásó kopog tovább tompán, egyenletes ütemben;
mivel az élet – egy, s a halandó zajok
kivehetőbbek így, mint fent a vatta-csendben.

Nagy lélek, a tengeren túlról fogadd hódolatomat:
szól ez a honi földben porladónak és tenéked,
mert ily szavakra leltél, és nyelved ajándékot ad
a süketnéma Világmindenségnek.