Fofanov, Konsztantyin Mihajlovics: Notturno (Notturno in Hungarian)

Полосы лунного света легли;

Белый туман поднялся от земли.

Тощий кустарник и мшистые пни

Ожили, точно пигмеи, в тени.

Ветка нависла, как темный рукав,

Тянутся корни, как змеи, из трав.

Лунные пятна в вершинах сквозят,

Дремлет, и бредит, и движется сад.

Тайная жизнь, прозябая кругом,

Дышит и сыплет холодным огнем.

Веет и грезит, и мнится: сейчас

Мир, как виденье, умчится из глаз.

Holdfény-sávok sorába öltözött:

a földről felszállt fehéren a köd.

Feléledt a mohos rönk és a bús

bozót az árnyban, mint egy pigmeus.

Faág mered mint sötét ruhaujj,

a fűben gyökerek kígyója búj.

Holdfény-foltokban áznak a hegyek -

alszik a kert, hallucinál, remeg.

A titkos élet köröttünk hideg

tűzként zuhog és szikrázva liheg.

Mintha mindjárt tovaszökne csodás

világunk, mint egy lengő látomás.