Katajev, Valentyin (Катаев, Валентин) (1897–1986) Works Bibliography   hu ru

Biography

(Nem tévesztendő össze Iván Ivanovics Katajevvel (1902–1939), a koholt vádak alapján letartóztatott és csak posztumusz rehabilitált, szintén író névrokonával, A szív (Szerdce) című kisregény és A tej (Moloko) című elbeszélés írójával.)

Odessza, 1897. jan. 28., +Moszkva, 1986. ápr. 12.

Apja odesszai tanító, anyja tábornok leánya, testvéröccse J. Petrov, Ilf szerzőtársa.
Pályáját Bunyin „varázslatos realizmusának” hatására versírással kezdi. Önéletrajza szerint már 9 évesen verseket ír, 17 éves első verse megjelenésekor. 1915-ben önkéntesen a frontra megy, a háború végére tüzérszázados. Sebesültként tér haza.
1919-ben a Vörös Hadseregben harcol. Ezután szerkesztőként dolgozik Odesszában, majd 1922-től Moszkvába települ, szerkesztő és író, a Honvédő Háborúban haditudósító. Első prózai műveit háborús élményei inspirálják, többféle hatás: realista, romantikus, szatirikus és groteszk vonások érvényesülnek bennük. Első igazi sikerét A sikkasztók (1926) című, a NEP-korszakban játszódó szatirikus regénye hozza meg számára. 1956-ban folyóiratot alapít Junoszty címmel, amelyben összefogja a fiatal írókat. Hajrá című regényében az új művészeti ág, a film montázstechnikájára emlékeztető szerkezetbe ágyazza a cselekményt: a magnyitogorszki cementgyár építőinek egy napját. A nagy építkezések korszakáról szólva, a kor lendületét is kifejezve, maradandót tud alkotni. Ezt követik történelmi tárgyú regényei, élükön az 1905-ös forradalom odesszai eseményeit felidéző (Távolban egy fehér vitorla, majd a Tanya a sztyepén, Téli szél, Odessza katakombáiban) című regényei. A 60-as évektől ismét új stílust hoz az orosz irodalomba: lírai hangvételű visszaemlékezésekkel, szabad asszociációs önéletrajzi írásokkal jelentkezik.
A szovjet gyermek- és ifjúsági irodalom egyik alapítója, a szocialista realizmus ma is elismert képviselője.
Elsősorban regényíróként tartjuk számon, de elbeszéléseket és színműveket is írt. Több művét megfilmesítették.

Fordítói: Szabó Magda, Brodszky Erzsébet, Sárközi György és mások