Puskin, Alekszandr Szergejevics: Fegyenc (УЗНИК in Hungarian)

Сижу за решеткой в темнице сырой.
Вскормленный в неволе орел молодой,
Мой грустный товарищ, махая крылом,
Кровавую пищу клюет под окном,

Клюет, и бросает, и смотрит в окно,
Как будто со мною задумал одно;
Зовет меня взглядом и криком своим
И вымолвить хочет: «Давай улетим!

Мы вольные птицы; пора, брат, пора!
Туда, где за тучей белеет гора,
Туда, где синеют морские края,
Туда, где гуляем лишь ветер… да я!..»

Egy nyirkos börtönben rács mögött ülök.
Rabság étkén zsenge sasként zendülök,
Én bús barátom szárnyával integet,
Ablakban csőre véres húst csipeget,

Mardos és dobál, ablakból nézeget,
Hogyan osszon meg velem egy ötletet;
Tekintete és lármája hívogat,
Így szeretne szólni: „Tárd ki szárnyadat!

Szabad madárként; itt az idő testvér,
Arra, hol ború és hóbérc összeér.
Arra, hol tengernek pereme azúr,
Arra, hol csak lelkem ...meg a szél az úr!”