Элегия (Russian)
Безумных лет угасшее веселье Мне тяжело, как смутное похмелье. Но, как вино – печаль минувших дней В моей душе чем старе, тем сильней. Мой путь уныл. Сулит мне труд и горе Грядущего волнуемое море. Но не хочу, о други, умирать; Я жить хочу, чтоб мыслить и страдать; И ведаю, мне будут наслажденья Меж горестей, забот и треволненья: Порой опять гармонией упьюсь, Над вымыслом слезами обольюсь, И может быть – на мой закат печальный Блеснет любовь улыбкою прощальной. 1830 Publisher | «Художественная литература», Москва |
Source of the quotation | А. С. Пушкин: Стихотворения |
|
Elégia (Hungarian)
Sivár kéjmámorát az elmúlt ifjuságnak fejfájás követi, mint dáridót a másnap. De az erőm, tüzem úgy érik, mint a bor: év múlik évre, s ő mind nemesebbre forr. Utam bizonytalan, és életem hajóját holnap új viharok talán zátonyra dobják.
Pedig, barátaim, még élni akarok! Jöjjetek, szenvedés, komoly gondolatok! Tudom, vár még reám sok boldog óra, s enyhe balzsamok vigaszát csöpögteti szívembe: új összhang, béke, ifjúság leszek, könnyekig meghat majd a képzelet, s mikor estém nagy árnyai lehullnak, a szent Szerelem csillaga bucsúztat...
Publisher | Európa Könyvkiadó |
Source of the quotation | Klasszikus orosz költők, 1. kötet |
|