Szologub, Fjodor Kuzmics : Пилигрим

В одежде пыльной пилигрима,

Обет свершая, он идёт,

Босой, больной, неутомимо,

То шаг назад, то два вперёд.

И, чередуясь мерно, дали

Встают всё новые пред ним,

Неистощимы, как печали, -

И всё далёк Ерусалим...

В путях томительной печали

Стремится вечно род людской

В недосягаемые дали

К какой-то цели роковой.

И создаёт неутомимо

Судьба преграды перед ним,

И всё далек от пилигрима

Его святой Ерусалим.

7-12 июня 1896

Ígéretét követve megy,

Rongyos, poros zarándokgönce,

Mezitláb, lázas - lépeget:

Egy hátra, két lépés előre.

S egyenletesen váltakozva,

Tűnik fel új s új messzeség,

Kifogyhatatlan, mint a búja, -

És Jeruzsálem messze még...

A vágy örök lázában égve,

Így halad az emberi nép,

Elérhetetlen messzeségbe,

Rejtélyes végzete felé.

S elébe sorsa egyre-egyre

Új s újabb gátakat emel,

S a zarándoktól messze-messze

Szentséges Jeruzsáleme.

1896. 7-12.