Tarkovszkij, Arszenyij Alekszandrovics: Когда под соснами, как подневольный раб
Когда под соснами, как подневольный раб (Russian)Когда под соснами, как подневольный раб, Моя душа несла истерзанное тело, Еще навстречу мне земля стремглав летела И птицы прядали, заслышав конский храп.
Иголки черные, и сосен чешуя, И брызжет из-под ног багровая брусника, И веки пальцами я раздираю дико, И тело хочет жить, и разве это – я?
И разве это я ищу сгоревшим ртом Колен сухих корней, и, как во время оно, Земля глотает кровь, и сестры Фаэтона Преображаются и плачут янтарем.
|
Midőn fenyők alatt, mint kényszerűzte rab (Hungarian)Midőn fenyők alatt, mint kényszerűzte rab, Vonszolta összetört tagjaimat a lélek, Madár rebbent fel és horkantak büszke mének, S a föld még énfelém szélsebesen rohant.
Hosszú, fekete tűk, sorjázó pikkelyek, S a bíbor áfonya paták alól fröcsög szét, Szemhéjam ujjaim vadul feszegetik még, És én vagyok-e még, ki élni vágy: a test?
És én vagyok-e még, ki száraz gyökerek Közt enyhet nem lelek megégett ajkaimnak, S mint hajdan, vért iszik a föld, és újra sírnak Phaetón húgai borostyánkönnyeket.
|