Jesenský, Janko: Az élet könyvéből (Z knihy života in Hungarian)

Som veľkej knihy pri čítaní.
Prevraciam pomaličky strany.
Čo deň, to stránka. Neviem sám,
že kedy knihu dočítam.
A neviem ešte ani dneska,
do konca koľko chybí strán.
Len viem, že vyšla humoreska
z náletov pyšných na román,
moc prózy z veľa poézie,
moc hlúpych frašiek z tragédie,
z nebeských veľa zemských scén…

A čítam, hoci koniec viem:
Hrdina chcel vyjsť na nebesá,
a z duba spadne čochvíľa.
Na malom kopci zachechce sa
smrť — žitia nášho satira.

Nagy könyv olvasásába fogtam.
Forgatom lapjait unottan.
Egy nap egy lap. Nem is tudom,
végig mikorra olvasom.
És máig még azt sem tudom,
a végéig hány lap van hátra.
De groteszket szült, gyanítom,
a nagy-regény próba-babája,
s prózát a költészet s buta
komédiát - tragédia;
lett égiből száz földi kép...

S lesem, bár tudom, mi a vég:
A hős egeket ostromolna,
s a fa hegyéből földre száll.
A kis dombon fölröhög lomha
létünk szatírja - a halál.