Kostra, Ján: Slniečko septembra

Slniečko septembra
ružové jabĺčko
okolo školy sa kotúla
ľahučko

A potom príde pani učiterka
v bielučkej blúzke ako anjel svätý
a z hrášku srdiečka vyrástla láska veľká
prv než si vedel napísať i

Ona to nevie a kľačať ťa dáva
ku svojim nohám pri tabuli
Tak si sa učil koľko je 2 + 2
a sklené guľky raz si ku nej zakotúlil

Potom si dostal prútom na dlane
horúcim šmahom bielej paže
To bola rozkoš Prúty zlámané
Odrezať nové káže

A ty si letel krídlom lastovíc
odlomiť vŕbam prút na vlastné srdce
Ono sa nevie čo je v láske bič
a čo sú dlane vrúce

Prv než si vedel napísať a
pochopil si celú abecedu lásky
V bielučkej blúzke ako anjel stála
a zaspievala všetky samohlásky

Slniečko septembra
ružové jabĺčko
okolo školy sa kotúra
ľahučko

A szeptemberi nap
rózsaszín almaként gurul
az iskola körül
vidorul.

És aztán bejön a tanító nézd,
kész angyal ő bámulod fehér blúzát,
s borsónyi szívében, nagy szeretet kezd érni,
még előbb, mint ahogy az i betűt megtanulnád.

ő nem is sejti, s kitérdeltet
a táblához, a lába elé.
A kétszerkettőt így érted meg,
s egyszer egy üveggolyót gurítasz felé.

Forró lendületével fehéren lengő
karjának, vesszővel kapsz érte tenyerest.
Az volt csak a kéj! Széttörött a vessző.
S rád parancsolt: az új botot te nyesd.

S te repültél is fecskeszárnyon akkor,
hogy fűzfavesszővel, szíved fenyítve, visszaérj.
Kevesen tudják, mit jelent szeretetnek az ostor,
s mire képes egy repeső tenyér.

Még előbb, mint ahogy le tudtad írni az á-t,
a szerelem egész ábécéje szívedben rajzott.
Fehér blúzában, mint arkangyal, állt,
s elénekelte az összes magánhangzót.

A szeptemberi nap
rózsaszín almaként gurul
az iskola körül
vidorul.