This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Novomeský, Laco: Vers (Báseň in Hungarian)

Portre of Novomeský, Laco
Portre of Rónay György

Back to the translator

Báseň (Slovak)

Čas letí
jak vtáci nedozierni.

1904 –
na rok ten zabudol som
jak na svoj dáždnik čierny
v Café Union.

Lež toľko viem, že v roku tom
oblohu sotva kryla
jasavá hviezda z Betlehema,
len jedna žena
v bolesti chlapca porodila.

Čas letí
jak vtáci nedozierni.

Snáď 19 ráz opadali kvety,
kým chlapec vravieť začal.

Úžasná sila sveta nezastená
z detského pozdravenia.

Na svete boli silní i slabí,
v New Yorku stáli mrakodrapy.
Smial sa i Paríž,
zošitý krásnymi mosty,
a černoch černošku miloval
na brehu Slonovej kosti
a žena v Moskve
o lepšom šťastí snila,
o väčšej skyve chleba.

Tá pieseň chlapca
podobu sveta nezmenila.

A zdá sa,
že žiť tu nebolo mu treba,
keď pranič svetu nedá.

Lež predsa:

pripíšte k jeho chvále,
že miloval tak strašne, neskonale
veci a vecičky sveta.



Uploaded byRépás Norbert
PublisherDAV
Source of the quotationlitcentrum.sk
Publication date

Vers (Hungarian)

Az idő szárnyai,
mint végtelen madárraj.

1904 —
ez az év úgy veszett el,
mint esernyőm, fekete huzatával,
a Café Unionban egyszer.

De azt tudom, aligha lebegett fel
abban az évben Betlehem
fényes csillaga tündökölve,
csak egy asszony szült kínos-nehezen
fiút a földre.

Az idő szárnyai,
mint végtelen madárraj.

Tán tizenkilenc lombhullásba telt,
míg a fiú beszélni kezdett.

A világ roppant erejét
nem rázta meg a gyermeki köszöntés.

A földön voltak gyöngék és erősek,
New York házai a felhőkbe nőttek,
gyönyörű hídjaival összeöltve
Párizs is nevetett,
az Elefántcsont-parton
néger fiú néger lányt szeretett,
és Moszkvában egy asszony
boldogabb boldogságról álmodott,
nagyobb karaj kenyérről.

A fiú énekétől
a világ arca mit sem változott.

S tán hiába is élt,
ha semmit nem adott,
és semmi hasznos dolgot nem csinált itt.

Mégis:

írjátok a javára,
hogy úgy szerette, szinte már imádta
a világ dolgait és dolgocskáit.



Uploaded byRépás Norbert
PublisherMadách Könyvkiadó (Bratislava)
Source of the quotationLaco Novomeský - Válogatott versek
Bookpage (from–to)16-17
Publication date

minimap