Sládkovič, Andrej: A Garam (Hron in Hungarian)

Portre of Sládkovič, Andrej

Hron (Slovak)

Rád sa ja dívam v tvoje brilianty,
      rieka moja, milý môj Hron!
Mŕtve hovoria iným folianty,
      mne tvojho toku šumný tón:
žiada sa večnosť v tieňoch ukrytá,
aj zmena žiada sa rozmanitá
      ľudskému časov synovi;
tvoje vlny sú obrazy vekov —
a prúd tvoj, jakby naveky tiekol,
      svet nový, nový a nový.

Keď prudké svoje zamútiš vody,
      cit sa a duch môj zarmúti;
v tajomstvách kalných žijú národy,
      pekné duše osud múti;
ale zo stokov tvojich výborných
blbocú vlahy vlniek strieborných
      ako kopy hravých detí:
a tie očistia zas tvoje toky,
keď si vykonáš úkol vysoký,
      úkol: zmyť svet svoj zo smetí.

Zo strán slovenských vetry zaduli,
      ale rieka tečie ďalej;
uhly sprašťali: rieku okuli
      ľady zimy osiralej;
už nevalia sa tie moje vody,
už zviazané sú krídla slobody
      tých letných vĺn môjho Hrona:
hlasy mi jeho umĺkli razom,
ako keď zviaže smutným povrazom
      Veľký piatok srdce zvona.

Ale pod ľadmi žije syn Holi,
      nevidí svet, čo on robí
a pyšné brehov jeho topoli
      tešia sa z jeho poroby.
Až blyskne slnce a prasknú ľady
a šum rieky sa zase omladí
      a vlny slobodne hrajú:
s hukom víťazným ramená jeho
zlomky pút svojich k mora Čierneho
      vodám prudko unášajú.

Rieka sa hadím krížením točí
      a valný tok o breh bije,
prekážky svoje mocne nivočí,
      násilné boky podmyje:
ona sa nízkou vinie dolinou
a s vysokou si pohráva hlinou
      a dol’ ju melie, šuchorí,
a vypnuté tam na nízkom poli
na zrutnú výšku pyšné topoli
      strhne, zatopí, zamorí.

Nech piesne cudzie trúba sprevádza,
      alebo struny trasenie,
alebo to, čo z píšťal vychádza
      vlniek veterných vlnenie:
na tvojich brehoch, v tôňach jelšiny
spievať ja budem v tie violíny
      šumu tvojho, slovenský Hron!
A keď zabúria z pŕs mojich žiale,
nech sa ozýva od skaly k skale
      búrnych tvojich vôd barytón.



Uploaded byRépás Norbert
PublisherKalligram a Ústav slovenskej literatúry SAV, Bratislava
Source of the quotationAndrej Sládkovič, Dielo
Bookpage (from–to)208-209
Publication date

A Garam (Hungarian)

Szeretem nézni ékköveidet,
      kedves Garam, kedves folyom!
Másokkal sok holt fóliáns cseveg,
      velem te, szép hang, csobogón:
öröklétet rejt árnyak közt a mély,
ám az embernek fia, míg csak él,
      változásra is vágyva vágy;
habjaid korok villó képmásai,
s örök sodrodban egymást követi
      egy új meg új meg új világ.

Ha zagyván hajtod hars vizeidet,
      szívem s lelkem komorodik;
zagyva titkok közt élnek nemzetek,
      nemes lelket sors szomorít;
ám gyönyörűszép gyors áramlatod
szökdeltet sok kis ezüstös habot
       - játszi gyerkőc-had színe künt;
tőlük megtisztul újra mind az ár,
s nagy küldetésed bevégezve már:
      világodról a szenny letűnt.

Szlovák lejtőkről szélvész száza fúj,
      de a folyó csak reng tovább,
sodra simult, jég-béklyót vert vadul
      reá a tél, a bősz gálád;
kedves, jó vizem már nem hömpölyög,
szabadság szárnya gúzsba kötözött,
      nyár hullámát nyűgbe veték:
tüstént elnémult, szűntek hangjai,
mint midőn bánat-kötéllel köti
      Nagypéntek a harang szivét.

Ám hegyek fia jég alatt is él,
      nem látja, mit tesz, senki sem,
s part jegenyéi - mind gőgös, kevély -
      örülnek, hogy rabbá leszen.
De ha reped jég, s ismét tűz a nap,
folyózúgás új ifjúságra kap,
      A játszi hab új táncra ránt:
az ár bőgése győztes és komor,
tört bilincs-roncsot új hévvel sodor
      a Fekete-tenger iránt.

Kígyó-ívekben tekereg folyóm,
      roppant árja partot verő,
minden akadályt leront szilajon,
      szilárd padmalyt alámos ő,
völgyben kanyargón magas lőszfalak
mélyével játszik, míglen mállanak,
      lent váj, mar, míg nem dől le fönt,
majd eljutván, hol sík a róna, rét,
égre szökő sok büszke jegenyét
      kitép, kiirt, ledönt s elönt.

Kísérje csak rezge húr vagy s kürt
      az idegen dalok sokát,
vagy szélhullám, mit sípok torka küld
      s metszőn rivall a légen át;
járván égerfák árnyán té s tova,
habod hegedű-hangzataiba
      zengem, szlovák Garam, dalom!
Keblemben bánat s bú-vihar ha dúl,
zúgj szirtről szirtre szőkén, szilajul,
      vihar-vizű szép bariton.



Uploaded byRépás Norbert
PublisherKozmosz Könyvek (Budapest)
Source of the quotationCseresznyevirágok balladája, Szlovák költők antológiája
Bookpage (from–to)79-80
Publication date

minimap