This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Sládkovič, Andrej: Ohlas

Portre of Sládkovič, Andrej

Ohlas (Slovak)

(Na Vörösmartyho „Szózat“)

Slovenský brat! objím si mať,
ľúb verne objatú:
zem slovenská je tvoja mať,
miluj zem tú svätú!

Zem tá je krásna, slávna časť
v sveta desatine:
ak dá trpieť, zhynúť nedá
Boh toľkej rodine.

Pred tisíckou vtrhli k tebe
Arpádovcov voje:
svet nepamätá, odkedy
máš ty meno svoje.

Tvoji dedovia sadali
k prestolu Štefana,
ich junač pri Ostrihome
ubila pohana. —

Sloboda! hej, aké časy
ty si tu už mala,
keď priateľskú ruku do pút
nevďaka zbíjala!

Chceli, by ich veľa bolo,
nás nič, lebo málo:
národ náš sa rozveľadil,
ich málo zostalo. —

A svet národov našinských
hlasom hromu vetí:
kto chce žiť, nech vloží ruku
v ruku mojich detí!

Za mnohú krv rozlievanú,
za toľké vzdychanie —
výbojcov synovia, už raz
učiňte pokánie!

Žije Boh, večne verná je
svätá jeho vôľa:
kliatba rabstva pravde jeho
navždy neodolá! —

Svitne — hej, zasvitnúť musí
tam lepšia hodina,
miliónov sto kde za to
prosí Hospodina:

Bo keď by raz veľnároda
predsa stiekli žily,
prúdy krvi jeho by svet
celý zaplavili:

A kto veľkému národu
potom hrob vykope,
keď ľudstvo celé utonie
v sĺz vlastných potope? —

Nuž k Bohu oko povďačné
a modlitbu svätú!
Slovenskú zem, tú svoju mať,
žehnaj, ľúby bratu!

Sveta šíreho ona je
slávna desatina:
trpieť môže, lež zhynúť — nie
slovenská rodina.[1]



[1] Báseň prvý raz uverejnená v Sokole I. 1860, č. 20, str. 165 — 166. pod názvom Ohlas na Ohlas. Je zaradená hneď za Mácsayov preklad Vörösmartyho básne Szózat. Sládkovič sa o básni v liste Dobšinskému z 30. októbra 1860 takto vyslovuje: „Tu máte slovenský ,szózat‘ — vypracovaný na základe Vörösmartovskom, — vlastne paródiu tamtoho s tým istým metrom, počtom slok a formou obsahu.

Zaveste ho, — ak Vám ďaka — ,Sokolovi‘ na hrdlo — nech zazvoní Otčinou. V našej dobe je to síce nie ,s poradou tela a krve‘ — ale poručeno Bohu. Sme odsúdení, nehájme sa s pravdou. Každý kričí — nemlčme ani my.“

Keď však Dobšinský chcel Vörösmartyho báseň uverejniť v satiricko-humoristickej časti Sokola, v „Kubovi a Macovi“, a Sládkovičov Ohlas v normálnej beletristickej časti, Sládkovič sa proti Dobšinského úmyslu (v liste zo začiatku novembra 1860) ohradzuje slovami: „… spomneli ste včera, že maďarsky ,Szózat‘ dáte ,Kubovi a Macovi‘. — Nemám to za dobrô. Posmechom tým by Maďari rozzlostení boli neužitočne. Pri tom toho ani nezaslúži pieseň Vörösmartova, v svojom spôsobe skutočne dobrá.“

Báseň uverejňujeme v tom znení, ako bola vytlačená v Spisoch básnických: rozpisujeme 14-slabičný verš v Sokole na dva verše 8 + 6 slabičné. V tejto podobe je báseň aj v rukopise (1 list rozmerov 36 × 22,5 cm), kde má názov:

OHLAS
:dlä Vörösmarty-ho „Szózat-u“:)

Alternatíva prvého dvojveršia:

Slovenský brat, obím si mať,
liub verne objatú

je naznačená ceruzkou v tom znení ako v Sokole:

Ohlás sa duša slovenská
V slovenskom „szózatu“!

zdroj: zlatyfond.sme.sk



Uploaded byRépás Norbert
PublisherZlatý fond denníka SME / zlatyfond.sme.sk / podlieha licencii: Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivs 2.5 License
Source of the quotationAndrej Sládkovič. Dielo 1. SVKL. Bratislava. 1961. 612. . Cyril. Kraus. pripravil edične a napísal poznámky. . Dr. Jozef. Felix. zodpovedný redaktor. . Emília. Kučerová. technická redaktorka. / Digitalizátor: Martin Odler, Viera Studeničová,

Visszhang (Hungarian)

(Vörösmarty „Szózat“-ára)

Szlovák testvér! Öleld anyád,
szeresd hűn ölelve:
szlovák vidék a te anyád,
áldott föld szeretve!

Be szép föld, gyönyörű része
világ tizedjének:
bár megkínoz, még sincs vége
Isten háznépének.

Ezer éve rontottak be
Árpádnak hadai:
neved mióta zengik be
világnak dalai?

Őseid foglaltak helyet
István előtt erre,
dalia Esztergom mellett
a pogányt csépelte. —

Szabadság! micsoda idők
járták át éltedet,
baráti jobbkezed midőn
bilincsbe tétetett!

Kérték, hogy sokan legyenek,
mi meg, csak kevesen:
de népünk mint a fellegek,
szaporult sebesen. —

Egyívású földek népe
villámnak felele:
ki élni akar, az tégye
kezét gyermekére!

Megannyi kiontott vérünk,
és annyi sóhajunk —
hódítók sarjai, kérünk
vezeklést óhajtunk!

Az Isten váltig hű marad
szent az akarata:
rabságnak átka megszakad
váltig nem dacola! —

Virrad — igen, felfehérlik
szebb lesz ott a végzet,
sokan vannak kik ezt kérik
Istentől a népnek:

Mert ha egyszer nagy nemzetnek
vére mind kifolyna,
hömpölygő árja népeket
magával sodorna:

Ki lesz majd ki nagy nemzetnek
hantjait kiássa,
ha könnybe fúló népeknek
nem lesz maradása? —

Adjunk hát Istennek hálát
és szent imádságot!
Szlovák földet, saját anyát,
szent atyafiságot!

Széles e világon lesz ő
hírneves tizednyi:
szenvedhet, de ő a jövő
tót család ezernyi.



Uploaded byRépás Norbert
Source of the quotationsaját

minimap