Noc, ktorú prebdiem s Marion (Slovak)
Modlitba čierneho zamatu, panna.
Chcem, aby si načúvala svadobnému šelesteniu posteľnej bielizne vo chvíli, keď lastovička zaspí na mesiaci.
Dnes ráno som videl živú ženu. Prichádzala od cintorína so šikmým dažďom v tvári, so spenenými vlasmi a zámerným dotykom celej dlane.
K tebe však prichádzam po lešení, láska moja, aby sme si pohovorili o pozemskom šťastí, aby si moju báseň odmykala, lebo len tebe lampa svieti, Marion.
V noci, keď spiace ryby budú vodu deliť na dve polovice, hviezdy sa budú triasť, hodiny polnoc odbíjať a vyľakaní vtáci budú krúžiť nad svojimi hniezdami,
vtedy, práve vtedy vyjdeme si spolu na balkón a rukou len tak pohodenou do tmy pozdravíme lunu.
Keďže až do rána tvoje prsia budú vyplašené, dovolím ti ruky až po lakte v studničnej vode zmáčať.
Buď silná ako svetlička a na rozchod rozmávaná ako veterný mlyn.
A potom v rukách, z ktorých mi bude voňať náš príbeh, ty zachovalá medzi ženami, ponesiem si širák a do rána padajúce hviezdy budem chytať ako motýle.
Uploaded by | Répás Norbert |
Publisher | Zlatý fond denníka SME / zlatyfond.sme.sk |
Source of the quotation | Svadobná cesta (1961) Digitalizátor: Literárna nadácia Studňa Copyright © 2008 Ján Stacho, dedičia |
Publication date | 1961 |
|
|
Virrasztás Marionnal (Hungarian)
Szüzem fekete bársony imája.
Szeretném, ha abban a percben, amikor a fecske elalszik a Holdban, az ágynemű nászi zizegését hallanád.
Ma reggel eleven asszonyt láttam. A temető felől közeledett, arcából ferde eső hullott, haja tajtékos volt, tenyerén érintés szándéka bizsergett.
Ám hozzád magas állvány emel, szerelmem, hogy szót válthassunk a földi boldogságról, hogy elszabadítsad versemet, mert a lámpa csak neked ég, Marion.
Amikor az alvó halak kétfelé választják a vizet, és megereszkednek a csillagok, éjfélt jeleznek s rémült madár köröz fészke fölött,
akkor, épp abban a pillanatban kilépünk az erkélyre, s homályba vesző könnyed intéssel üdvözöljük a Holdat.
És mivel még reggel is ijedt lesz a melled, megengedem, hogy könyökig kútvízbe mártogasd a kezed.
Légy erős, mint a fehérítő, és búcsúzáskor lendülj, mint a szélmalom.
Kinyújtom majd a kezem, amelyen rajta marad emléked illata, te illedelmes asszony az asszonyok között, fogom a kalapom, és mint a lepkéket kapdosom a hulló csillagokat.
Uploaded by | Répás Norbert |
Publisher | Kozmosz Könyvek |
Source of the quotation | Cseresznyevirágok balladája - Szlovák költők antológiája |
Bookpage (from–to) | 291-292 |
Publication date | 1986 |
|
|