This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Stacho, Ján: Virrasztás Marionnal (Noc, ktorú prebdiem s Marion in Hungarian)

Portre of Stacho, Ján

Noc, ktorú prebdiem s Marion (Slovak)

Modlitba čierneho zamatu, panna.

Chcem, aby si načúvala svadobnému šelesteniu
posteľnej bielizne
vo chvíli,
keď lastovička zaspí na mesiaci.

Dnes ráno som videl živú ženu.
Prichádzala od cintorína
so šikmým dažďom v tvári,
so spenenými vlasmi
a zámerným dotykom celej dlane.

K tebe však prichádzam po lešení, láska moja,
aby sme si pohovorili o pozemskom šťastí,
aby si moju báseň odmykala,
lebo len tebe lampa svieti, Marion.

V noci, keď spiace ryby budú vodu deliť
na dve polovice,
hviezdy sa budú triasť, hodiny polnoc odbíjať
a vyľakaní vtáci budú krúžiť nad svojimi hniezdami,

vtedy,
práve vtedy
vyjdeme si spolu na balkón a rukou
len tak
pohodenou do tmy
pozdravíme lunu.

Keďže až do rána tvoje prsia budú vyplašené,
dovolím ti ruky
až po lakte
v studničnej vode zmáčať.

Buď silná ako svetlička
a na rozchod rozmávaná ako veterný mlyn.

A potom v rukách,
z ktorých mi bude voňať náš príbeh,
ty zachovalá medzi ženami,
ponesiem si širák
a do rána
padajúce hviezdy budem chytať
ako motýle.



Uploaded byRépás Norbert
PublisherZlatý fond denníka SME / zlatyfond.sme.sk
Source of the quotationSvadobná cesta (1961) Digitalizátor: Literárna nadácia Studňa Copyright © 2008 Ján Stacho, dedičia
Publication date

Virrasztás Marionnal (Hungarian)

Szüzem fekete bársony imája.

Szeretném, ha abban a percben,
amikor a fecske
elalszik a Holdban,
az ágynemű nászi zizegését hallanád.

Ma reggel eleven asszonyt láttam.
A temető felől közeledett,
arcából ferde eső hullott,
haja tajtékos volt,
tenyerén érintés szándéka bizsergett.

Ám hozzád magas állvány emel, szerelmem,
hogy szót válthassunk a földi boldogságról,
hogy elszabadítsad versemet,
mert a lámpa csak neked ég, Marion.

Amikor az alvó halak
kétfelé választják a vizet,
és megereszkednek a csillagok, éjfélt jeleznek
s rémült madár köröz fészke fölött,

akkor,
épp abban a pillanatban
kilépünk az erkélyre,
s homályba vesző
könnyed intéssel
üdvözöljük a Holdat.

És mivel még reggel is ijedt lesz a melled,
megengedem,
hogy könyökig
kútvízbe mártogasd a kezed.

Légy erős, mint a fehérítő,
és búcsúzáskor lendülj, mint a szélmalom.

Kinyújtom majd a kezem,
amelyen rajta marad emléked illata,
te illedelmes asszony az asszonyok között,
fogom a kalapom,
és mint a lepkéket
kapdosom
a hulló csillagokat.



Uploaded byRépás Norbert
PublisherKozmosz Könyvek
Source of the quotationCseresznyevirágok balladája - Szlovák költők antológiája
Bookpage (from–to)291-292
Publication date

minimap