Erika (Slovak)
Tak sedí, nič nepovie, len prsty kladie na stôl pred seba; aj sveter, ktorý ju má celú, je zamyslený.
Beriem do ruky jablko. Hovorím: tiká ako hodinky. Usmeje sa, ale tak, akoby chcela odletieť.
Prší. A ona vraví: oheň sa zahojil, poďme spať, oči mám úzke ako tráva... Vstáva a vlasy jej naraz padajú z rúk. Uploaded by | Répás Norbert |
Publisher | Kalligram, Ústav slovenskej literatúry SA |
Source of the quotation | Básnické dielo - Štefan Strážay, ISBN: 978-80-8101-565-6 |
Bookpage (from–to) | 20-20 |
Publication date | 2011 |
|
|
Erika (Hungarian)
Ül, némán, csak ujjait fekteti maga elé az asztalra; gyapjúingje is - mely uralja őt - elmerengett.
Egy almát veszek kezembe. Mondom: ketyeg mint egy óra. Mosolyog, de úgy, mint aki tovaszállni készül.
Esik. Így szól: kihunyt a tűz, térjünk nyugovóra, szemem fűként húzódik össze... Felkel s kezéből egyszeriben hullik a haja.
Uploaded by | Répás Norbert |
Source of the quotation | saját |
Publication date | 2016 |
|