Válek, Miroslav: Érzéki karácsony (Sentimentálne Vianoce in Hungarian)

Portre of Válek, Miroslav
Portre of Répás Norbert

Back to the translator

Sentimentálne Vianoce (Slovak)

To sú tie šťastné Vianoce.
Siroty mrznú po stovkách jak vrany,
kým na nás letia biele oceány,
korene slnka stále trápi smäd.
Sivé a ťažké hviezdy z olova
lejeme spolu do priezračnej vody,
okolo domu vlčia svorka chodí
a ty si moja láska staniolová,
budem jesť s tebou tmavý, horský med.

Obchádzam ťa v kruhu,
prezerám si ťa žltým pohľadom.
Bláznivé husle, vlčie zavýjanie,
na zadné zrazu postavil sa dom.

Pre teba, láska, mimózu a hrom!

Miluj ma!
Buď vlhká ako noc,
buď ako studňa hlboká.
Ja práve ako slnko
horľavý
a smútný som.

Vody sa zdvihli, zapráskal bič potoka,
usmiali sa utopenci pod ľadom.
A mne už skoro spadne na stôl hlava,
zdĺhavý Mesiac ma v okne podrezáva,
blesk krvi,
šabľa,
horí sad.
Počujem v peci veselého diabla
oheň rozbíjať.

A to sú tie šťastné Vianoce,
tá hudba zvonov,
tá tichá noc,
ten domov.

Ryšavé blchy z ohňa na zem skáču,
svrbí ma ruka na ten nežný krk.
A izba modravie jak pri zváraní kovov.
Náramky,
škrtiči jej úbeľových rúk.

Ale nie.
Ani nie.
Jej útle ruky váhavo zvoniace,
dve krotké ovečky,
schádzajú z môjho tela.
Obloha zhasla,
Zem mi uletela.

Aleluja,
aleluja,
už som spasený.

Zvon! Zvon!
Celé mesto medené jak zvon.

Ach, tá mladosť boľavá,
karmínový svet!
Plakala a volala.

Zvon, zvon, zvon!

Bol to neuveriteľný beh.
Na jazyku ešte sladla mi jak perník.
Boli biele Vianoce,
padal čierny
sneh.


Érzéki karácsony (Hungarian)

Ezek azok a karácsonyok.
Mint a varjak százával fagynak az árvák,
míg egünk fehér óceánok járják,
szomj gyötri a Nap gyökerét.
Súlyos szürke csillag hullik mint a hó
ólmukat továbböntjük áttetsző vizekbe,
farkas falka kóborol a házunk telkére
s te vagy az én szerelmem csillogó,
veled kóstolom a sötét, hegyi méz ízét.

Kerülgetlek körbe-körbe,
szemlélgetlek sárgán és irigyen.
Bolondos hegedű, farkas vonyítás,
a ház sarkára billent hirtelen.

Neked, kedves, mimózát és hullócsillagot!

Szeress!
Légy nyirkos mint az éj,
s mély akár a kút.
Mint a Nap most éppen
gyúlékony
és szomorú vagyok.

Megemelkedtek a vizek, elcsattant a patak ostora,
jég alatt elmosolyodtak a vízbe fúltak.
Lassan az asztalra hullik kobakom,
a vontatott Hold az ablakomban, kése a torkomon,
felcsillanó vér,
égő kert,
pallos.
Hallom, ahogy a kemencében egy vidám démon
lángnyelveket vagdos.

Ezek azok az örömteli karácsonyok,
harangok dallama,
csendes éj,
haza.

Vörös bolhák szökellnek tűzből a talajra,
ujjaim a gyengéd nyak után szűkölnek.
Fémhegesztés kéksége szobában tündököl.
Karperecek,
fojtogatói hattyúfehér kezének.

De nem.
Már nem.
Vézna keze bizonytalanul csilingel,
két jámbor bárányka,
testemről elfelé menetel.
Az ég fénye kimerült,
A Föld elrepült.

Halleluja,
halleluja,
üdvösséget nyertem.

Harang! Harang!
Az egész város rézbe bújt mint egy harang.

Ó, az a fájdalmas ifjúság,
rúzsvörös világ!
Kérlelt és sírdogált.

Harang! Harang! Harang!

Szerfelett rohantunk mint egy ló.
Mézeskalácsként édelgett íze nyelvemen.
Karácsony volt,
hullott a fekete
hó.



Uploaded byRépás Norbert
Source of the quotationsaját

minimap