Bor, Matej: Átkelt a vándor az atomkoron X (Šel je popotnik skozi atomski vek 10 in Hungarian)

10

Šel je popotnik skozi atomski vek

in je sanjal,

da je odnesel meč iz muzeja.

Pod njim je pisalo:

Cezarjev.

- Kaj boš z menoj?

mu je rekel meč.

- Osvojil mi boš kraljestvo.

Ti si tega vajen.

In res mu je osvojil kraljestvo,

tam na obalah atomskega veka,

kajti meč je bil Cezarjev meč

in je bil tega vajen.

Ko pa je popotnik spravil podse celo kraljestvo,

ga je obšel strah,

da ne bi kraljestvo

spravilo podse njega.

Rekel je meču: Brani me!

In meč ga je branil,

kajti meč je bil Cezarjev meč

in je bil tega vajen.

Tedaj pa je popotnik

obrišal kri z njega in ukazal:

In zdaj mi prinesi še srečo!

In meč je šel,

trgal je srečo iz prsi ljudi

in jo nosil pred noge svojemu gospodarju.

Ta pa je hodil po nji

in govoril: Kaj mi bo tuja sreča?

Prinesi mi srečo, ki bo prava,

ker bo samo moja.

Vendar zaman -

kajti meč je bil Cezarjev meč

in ni bil tega vajen.

X

Átkelt a vándor az atomkoron,

s azt álmodta,

hogy elvitt egy kardot a múzeumból.

Alatta ez állt:

Cézár kardja.

- Mihez kezdesz velem?

szólt hozzá a kard.

- Királyságot hódítasz velem,

ezt megszoktad már.

És valóban királyságot hóditott vele,

ott, az atomkorszak partjain.

Mert a kard Cézár kardja volt,

s ehhez már hozzászokott.

S amikor a vándor már egész királyságot hajtott

a sarka alá,

elfogta a félelem,

hátha a királyság őt hajtja a sarka alá.

Igy szólt a kardhoz: védj meg!

És a kard megvédte,

mert hiszen Cézár kardja volt,

s már hozzászokott.

Ekkor a vándor

letörölte róla a vért és megparancsolta:

S most hozd el nekem a boldogságot is!

És a kard elment,

kitépte az emberek kebléből a boldogságot,

és ura lábai elé tette.

Az pedig rátaposott

és így szólt: Minek nekem más boldogsága?

Hozd el nekem az igazi boldogságot,

amelyik csak az enyém.

S mégis hiába -

mert a kard Cézár kardja volt,

s nem ehhez szokott.