Bor, Matej: Átkelt a vándor az atomkoron XIII (Šel je popotnik skozi atomski vek 13 in Hungarian)

13

Šel je popotnik skozi atomski vek

in zagledal dekle,

ki je sedelo ob asfaltu.

- Sedi k meni,

mu je rekla,

da skupaj počakava pomladi.

- In kaj bova s pomladjo,

če jo dočakava?

- Legla bova med trobentice in marjetice

in gledala v kak bel oblak,

in e bo dež,

bova zaprla oči,

da nama bo padla na veke,

trudne od čakanja.

In res je prišla pomlad.

Legla sta med trobentice in marjetice

in gledala v bel oblak.

Bil je tak,

kakor so vsi oblaki že od nekoč

in tudi dež je bil tak,

kakor je dež že od nekoč,

le da je z njim

na njune veke,

trudne od čakanja,

prišla smrt.

XIII

Átkelt a vándor az atomkoron,

és megpillantott egy lányt,

aki az aszfalton üldögélt.

- Ülj mellém,

mondta a lány,

hogy együtt várjuk be a tavaszt.

- És mihez kezdjünk a tavasszal,

ha bevárjuk?

- Lefekszünk majd a harangvirágok és margaréták közé,

és elmerengünk egy fehér bárányfelhőn,

s ha megered az eső,

behunyjuk szemünket,

hogy a várakozásba belefáradt

szemhéjunkra harmatozzék.

És tényleg eljött a tavasz.

Lefeküdtek a margaréták és harangvirágok közé

és elmerengtek a fehér bárányfelhőn.

Olyan volt,

akárcsak valamennyi felhő valaha

és az eső is olyan volt,

mint valaha minden eső.

Csak éppen az volt a különbség,

hogy a várakozásba

belefáradt szemhéjukra

a halál harmatozott.