Bor, Matej: Ment egyszer egy járókelő az atomkorban 3 (Šel je popotnik skozi atomski vek 3 in Hungarian)

3

Šel je popotnik skozi atomski vek

in je na tržnicah, kjer prodajajo vse,

tudi marelice in šmarnice

zgodaj pomladi,

prodajal svoje srce.

In ko ga je razprodal,

je rekel: Kaj sedaj?

Vprašal je kanarčka: Ali naj kupim tebe?

- Kaj boš z menoj zdaj, ko nimaš srca?

Vprašal je psa: Ali naj kupim tebe?

- Pretepal bi me zdaj, ko nimaš srca?

Vprašal je zvezdo: Ali naj kupim tebe?

- Kam me boš spravil zdaj, ko nimaš srca?

In nazadnje je sklenil, da si pozida

hišico

tam na obronkih atomskega veka.

In tako je tudi storil.

In ko so ljudje hodili mimo in vpraševali:

Kdo živi v tej hišici,

da nikoli ne odpre ne oken ne vrat?

je rekla hišica:

Človek, ki se je skril vame,

ker ga je sram, da je prodal svoje srce.

- Gotovo ga je prodal slabo,

so dejali in pognali svoje limuzine

naprej skozi atomski vek.

3

Ment egyszer egy járókelő az atomkorban

és a piacokon, ahol mindent árusítanak,

kajszibarackot és gyöngyvirágot is,

koratavasz idején

eladta a szívét.

És miután eladta,

így szólt: – És mi történjék most?

Kérdezte a kanáritól: – Megvegyelek?

– Mihez kezdenél velem most, mikor már nincs szíved?

Kérdezte a kutyustól: – Megvegyelek?

– Megkínoznál most, mikor már nines szíved.

Kérdezte a csillagtól – Megvegyelek?

– Hová rejtenél most, mikor már nincs szíved?

Utóbb elhatározta, hogy kunyhót épít

magának

ott, az atomkor hegyoldalán.

Ezt meg is tette.

És ha az előtte elhaladók megkérdezték,

ki lakik a kunyhóban,

melynek sem ablaka, sem ajtaja soha ki nem nyílik,

a kunyhó válasza ez volt:

– Egy ember, aki bennem bújt el,

mert szégyelli, hogy eladta a szívét. -

– Bizonyára potom áron adott túl rajta,

mondták és gépkocsijukon továbbhajtottak

az atomkorban.