This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Vasić Donojan, Marija: A halott burgonya (Mrtav krompir in Hungarian)

Portre of Vasić Donojan, Marija
Portre of Fehér Illés

Back to the translator

Mrtav krompir (Serbian)

azbuka drveća bledi u

pesmi lišća

izukrštane pregače tankih slova koja

su ispisala zimu i hladnoću

ukrašene su

sivilom kiše i upitnicima sunca

            mrtav je

pas više neće morati da spava

na njemu da se ne bi smrzao

            mrtav je

staro kopile jer nema ničeg

zakonitog u njemu više

skroz naskroz

on je od svih napuštena retkost bez

ijednog daha u sebi

            mrtav je

sav se zbrčkao stavi mu glavu na

jednu stolicu a stopala

ha drugu i

ležaće tamo kao akrobat ljubav je

pobeđena on ju je

pobedio zato je nepodnošljiv jer on

je ovde treba da se

brije i svodi ljubav na unutarnji jauk

uznemirenosti i poraza

            nastao je

od čoveka i pustio čoveka da ode

lažov

            mrtav je

oči su mu zaklonjene od svetlosti – poruga

kojoj

ljubav ništa ne može osim

da je sahrani i sakrije lice od

stida



Uploaded byFehér Illés
PublisherKnjiževna omladina Srbije Beograd
Source of the quotationNevine godine
Bookpage (from–to)32. strana
Publication date

A halott burgonya (Hungarian)

a levelek énekében halványul

a fák ábécéje

a vékony betűkből összeszőtt kötény melyet

a tél s a fagy rótt

szürke esővel

és kérdésekkel díszített

          halott

a kutyának már nem kell rajta heverni

hogy meg ne fagyjon

          halott

öreg fattyú mert semmi

törvényszerűséget nem tartalmaz

végérvényesen

éppen mindenki által elhagyott

lehelet nélküli ritkaság

          halott

összezavarodott tedd fejét

az egyik székre lábait

a másikra

akrobataként fog ott feküdni

a szerelem veszített

ő győzte le ezért kibírhatatlan

mert itt borotválkoznia kell

a szerelemet a belső sikolyra szorongásra

és vereségre itélte

          ember

szülte és hagyta hogy távozzon az ember

hazug

          halott

szemei a fénytől elzártak – gúnyosak

ellene

a szerelem tehetetlen

csak eltemetheti s szégyenében eltakarhatja

arcát



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap