Chopin: Op. 28, Nr 17.
75-ös aknák robbanó vájatok
kegyesen harangozzatok
Apollinaire
a Jarramánál elesett S. T. emlékére
Mint a trópusok végtelen szürke
pusztaságain irdatlan pusztaságain
Dobszó
hanyatt fekszenek a korhadt trópusi-faóriások
Dobszó
és az evezők emelkednek süllyednek - az evezősök
háta mögött
felszálló madarak, fátylak, esőzöld szárnyasok
Dobszó
ropogás csobogás
négy kajmán, rengeteg pióca, mindennapi gyötrelem
Dobszó
Dobszó - mint a dobszó mit senkise hallhat
anélkül hogy ne érezné mélyen a mellkasában
üregesen, makacsul, a rekeszizomban
mint a csend átalakulását
mint a csenddé alakulást
Így fekszünk hanyatt a pacsirta alatt
hanyatt a koratavaszi ég alatt
Agyúszó
dübörög az agy halálos ürében
remeg a fülkagylók ernyedő húrjain
Ágyúszó
fénylik feketén a szivárványhártya fölött
Agyúszó
virágsziromból, lehull megnyugodni kimeredő
szemekre
csupasz fogakra, mintha el akarnák harapni
a hallgató fülre -
de belül senki sem hall
Feketedik a kihunyó sejtek ürében
villámlik a megpattanó húrok ürében
elsötétül az ür:
Agyúszó
az igaz oldal - és a sorok igazodnak
a hamis oldal - és a sorok igazodnak
az igaz oldal:
ágyúszó - a dörgő ágyúszó a távolban
szívünk kalapácsütése miután a szív megállt
Szívünk kalapácsütése
viharra, viharutáni csendre
győzelemre, vereségre
győzelemre.