Fröding, Gustaf: Herrgåri lány az almafán (Herrgårdstösa i äppleapla in Hungarian)

De satt å sang i e äppleapel,

där apeläppla hang grant i ra ,

filinkeli lät e låt i töppen,

tilideli, trilla drilla gla.

”Va heter du där i äppleapla

mä vackerlåta i mun?” sa ja.

Da sang dä lideli lidelalla,

dä drilla te söm e lärk å sa:

”Ja hetter Astri av Astrakanien,

ja heter Lideli Lidela”,

– dä titta fram som ett apeläpple

i apeltöpp mälla äppelbla.

Fönt énekelt egy almahalomban,

hol egy halom alma volt a fán.

„Filinkeli!" - szólt a hang a csúcson,

s „tilídeli" is libbent le tán.

„Ki vagy te ott az almahalomban?

Ó, édes száju madárka! Ó!"

S rágyújtott: „Lídeli, lídelídi!" -

akár egy tiszta pacsirta-szó.

„Az én nevem asztrakáni Astri,

vagy másképp Lídeli Lídela!”

Aztán kikacsintott, mint egy alma,

hogy fölkacagott az almafa.