Geijer, Erik Gustaf: Bálterem és erdő (Salongen och skogen in Hungarian)

Stojande värld! du mig plågar.
Var finnes stillhet? dit vill jag vandra.
På allt vad hjärtat frågar
Ej får du svar av dig själv ej av andra.
 
Hellre i skogen jag vankar
Aftonens fläkt genom kronorna susar.
Men mina stilla tankar,
Hör jag ändå, fastän skogen brusar.

Zajos világ, ne kínozz!
Csendre vágyom, békességre…
A szív számos kérdésére
Úgysem ad választ más, sem én magam.
 
Inkább járnám az erdőt,
Hol alkonyatkor csak a szellő suttog.
Ám hiába zúgnak a lombok,
Gondolataim tovább zakatolnak halkan.