Runeberg, J. L.: Idill és epigramm 1. (Idyll och epigram 1. in Hungarian)

Flickan kom ifrån sin älsklings möte,
Kom med röda händer. -- Modren sade:
Hvaraf rodna dina händer, flicka?
Flickan sade: jag har plockat rosor
Och på törnen stungit mina händer.
Åter kom hon från sin älsklings möte,
Kom med röda läppar. -- Modren sade:
Hvaraf rodna dina läppar, flicka?
Flickan sade: jag har ätit hallon
Och med saften målat mina läppar.
Åter kom hon från sin älsklings möte,
Kom med bleka kinder. -- Modren sade:
Hvaraf blekna dina kinder, flicka?
Flickan sade: red en graf, o moder!
Göm mig der, och ställ ett kors deröfver,
Och på korset rista som jag säger:
En gång kom hon hem med röda händer,
Ty de rodnat mellan älskarns händer.
En gång kom hon hem med röda läppar,
Ty de rodnat under älskarns läppar.
Senast kom hon hem med bleka kinder,
Ty de bleknat genom älskarns otro.

Jött a lányka a találkozóról,
jött piros kezekkel. - Anyja szólott:
„A kezed mitől piros, leányom?”
Szólt a lányka: „Rózsa-szedni voltam,
a tövise szúrt így össze engem.”
Üjra jött megint találkozóról,
most az ajka volt piros. „Leányom
- szólt az anyja - mért piroslik ajkad?”
Szólt a lányka: „Málna-szedni voltam,
ajkam annak nedvitől piroslik.”
Jött megint újabb találkozóról,
s arca halvány. Megszólítja anyja:
„Lányom, arcod oly halvány mitől lett?”
És felelt az: „Ó, áss sírt, anyácskám!
Rejts el abba, tűzz fölé keresztet,
s a keresztre ródd e vallomásom:
Egyszer visszajött piros kezekkel,
kedvesének kezétől piroslott,
visszajött másodszor piros ajkkal,
kedvesének csókjától piroslott,
végre halvány arccal tére vissza,
ifja hűtlensége tette azzá!”