Södergran, Edith: Négy égtáj, négy kapu (Mot alla fyra vindar in Hungarian)

Ingen fågel förflyger sig hit i min undanskymda vrå,
ingen svart svala som bringar längtan,
ingen vit mås som bebådar storm...
I klippors skugga håller min vildhet vakt,
färdig att fly för minsta rassel, för nalkande steg...
Ljudlös och blånande är min värld, den saliga...
Jag har en port mot alla fyra vindar.
Jag har en gyllene port mot öster –
för kärleken som aldrig kommer,
jag har en port för dagen och en annan för vemodet,
jag har en port för döden - den står alltid öppen.

Madár sem téved e zugba,
fekete fecske nem hoz vágyat,
fehér sirály nem jósol vihart.
Vadságom sziklák árnyékában fülel,
kész a léptek zajára, a legkisebb neszre elmenekülni...
Világom üdvözülten, zajtalan kéklik,
négy égtája és négy kapuja van.
Az aranykapu keletre nyílik,
s a szerelemé az, mely nem jön el soha,
van kapum külön a nappal s külön a bánat számára,
a negyedik kapum mindig nyitva van, az a halálé.