This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Snoilsky, Carl: I porslinsfabriken

Portre of Snoilsky, Carl

I porslinsfabriken (Swedish)

Jag på fabriken haft min ögonfröjd
Att se porslinsarbetarn sträfsamt böjd
Att svarfva utan rast det mjuka ler,
Tills än en kanna, än ett fat sig ter.
 
Mig är du mer än drifvet silfver dyr,
Du kanna, skapt för konstlös hvit glasyr;
Mer än en vas för furstetaffel gjord
Min aktning har du, fat för ringa bord.
 
Jag vördar eder, enkla bohagsting,
Som inom kort i tusental gå kring
Till handtverksmannens och till bondens bo,
Där mödan har sin knappa måltidsro.
 
På gagnlöst glitter har jag sett mig mätt,
Dess vackra tomhet umbär folket lätt;
Men hell den hand, som skapar tyst för dem,
De arbetströtte i de låga hem!
 
Ja, hell och åter hell hvar okänd hand,
Som skänkte form åt skålen, till hvars rand
Går varm och brådskande en törstig mund,
Då nötta verktyg hvila för en stund!
 
Ack, denna hand, hvars verk vi gå förbi,
Långt mera oumbärlig är än vi,
Som blåsa bubblor blott af granna ord
Till lek vid öfvermättad bildnings bord.
 
O, den som kunde skänka dikten så
Den enkla form, som tusenden förstå,
Den form, som frambär kraftigt hvardagsbröd
Till tjänst för hunger, ej för öfverflöd!
 
O tänk, att bilda i en lycklig stund
Den bägare, som anstår hvar mans mund,
Som fylls vid tidens djupa brunn en gång
För tusenden, som törsta efter sång!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://runeberg.org

A pocelángyárban (Hungarian)

A gyárban leli örömét szemem,
hol munkások hajolnak szüntelen
lágy agyagra, s buzgó kezük nyomán
kannává, tállá lesz a porcelán.
 
Nekem vésett ezüstnél többet ér
e kanna. Máza dísztelen, fehér,
de számomra grófok étkészlete
nem szebb, mint kicsiny asztal éke, te!
 
Szerény edények, titeket szeretlek,
kik hamarosan ezerszám siettek
paraszt, kézműves házába, hogy ott
evéskor elpihenjen a robot.
 
Láttam hiú csillogást - épp elég!
Cifra díszről könnyen lemond a nép,
de áldott kéz, mely csendben dolgozik
kis kunyhók megfáradtjainak itt.
 
Százszor áldom a névtelen kezet,
ki poharat formált, amelyre egy
mohó, meleg száj szomjasan tapad,
lábhoz ejtve a nyűtt szerszámokat.
 
E kéz, bár meg se látjuk műveit,
náluk százszor többet használ, segít,
kik szép szavakból buborékokat
fújva a műveltséggel játszanak.
 
Oly egyszerű formát mikor lelek
dalomhoz, melyet ezrek értenek,
melyet mindennapi kenyér gyanánt
vesz az éhes - de nem a túl zabált?
 
Melyik szerencsés órán készül el,
mely minden ajkhoz illik, a kehely,
mely a kor forrásvízét nyújtja majd
az ezreknek, kik szomjazzák a dalt?



Uploaded byP. T.
Source of the quotationT. I.

minimap