Kuzmin, Mihail Alekszejevics (Михаил Алексеевич Кузмин ) (1872–1936) Művek   de hu ru

Életrajz

Mihail Alekszejevics Kuzmin (Jaroszlávl, 1872 - Leningrád, 1936). A pétervári zeneakadémia hallgatója volt. Első verseskötete a Hálók (1908). Azt követte még 1917 előtt két másik gyűjtemény: az Őszi tavak és az Agyaggalambok. Zsirmunszkij hatására, aki túlértékelte a kuzmini hedonizmus és vitalizmus szerepét, és ugyanakkor művészetének stilizációs jellegéről, a kuzmini iróniáról és szkepszisről megfeledkezett, a szimbolizmust meghaladó nemzedékhez szokás sorolni. Kuzmin a szerelmi játéknak és a játék súlytalanságának a költője. Korai művészetében sokat merített a XVIII. század esztétizmusából, a rokokó kifinomultságából és egyben mesterkéltségéből. A maszk és a marionett Kuzminnál oly gyakori motívuma arra utal, hogy a modern művész rendeltetése nem több, mint a kényszerűen céltalan esztétikai alkotás. Írt groteszk színpadi játékokat és erotikus regényeket. Prózai műveinek hősei is általában a sors szeszélyének engedelmeskedve a kalandok, az átváltozások sokaságával próbálják kimeríteni annak az életnek a kimeríthetetlenségét, amelyet mesterségesen ők teremtenek maguknak. (Cagliostro gróf csodálatos élete, 1919) Az utolsó verseskötet A pisztráng széttördeli a jeget (1929). Fordította Apuleius, Boccaccio, Shakespeare műveit. A költészet, a színház és a festészet elméleti kérdéseivel is foglalkozott.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)