Dante, Alighieri (1265–1321) Művek Bibliográfia   de en eo es fi fr hu pt it

Életrajz

Dante Alighieri (Firenze, 1265. május 30. - Ravenna, 1321. szeptember 14.): olasz költő, filozófus.
Régi nemesi családból származott, de közvetlen ősei már városi polgárok lettek. Alapfokú iskoláit szerzetesiskolákban folytatta, a retorikában B. Latini volt a mestere. Mindössze 9 éves korában ismerte meg Beatricét, aki egész későbbi életművére hatással volt.

A leány minden valószínűség szerint Francesco Portinari leánya, Bice volt, akit családja Salvatore de Bardihoz, a neves bankárcsalád egyik tagjához adott feleségül. Beatrice nagyon fiatalon halt meg 1290-ben, halála mélységesen lesújtotta Dantét.

Dante ifjúkorában katonáskodott, részt vett a campaldinoi csatában 1289-ben, küzdött Pisa ellen, jelen volt Caprona ostrománál. 1293-ban nősült meg családja hatására, feleségül vette Calvino Donati leányát, Gemmát, akitől több gyermeke is született. Dante érdeklődése a politikai élet felé fordult, ennek elősegítése végett felvetette magát az orvosok céhébe. A figyelem csakhamar reáterelődött, 1300-ban már két hónapra (június 15 - augusztus 15 közt) Firenze városának priorja. A hagyomány szerint igazságos és mértéktartó volt, viszont Firenze szabadságának védelmében elszánt politikát folytatott a pápaság ellen. Minden valószínűség szerint ez sodorta romlásba: VIII. Bonifác pápa, akihez 1301 októberében követségbe ment, követtársait visszaküldte, de Dantét magánál tartotta. Távollétében politikai ellenlábasai (a "fekete guelfek") ragadták magukhoz a hatalmat.

Dante valószínűleg soha többé nem látta viszont a hazáját. Rövidesen száműzték, távollétében pedig máglyahalálra ítélték. Hogy pontosan merre járt, nem tisztázott, annyi biztos, hogy 1302,június 8.-tól 1304 nyaráig a száműzött fehér guelfek titkári teendőit végezte. Amikor azonban pártja megpróbált betörni Firenzébe, s kudarcot vallott, különvált a szövetségtől.

Súlyos nélkülözések következtek ezután. Életútjának nyomon követhető állomásai (1305-1307 között): Verona, Padova, Sarzana, Lunigiana, Romena. 1307-től 1310-ig, VII. Henrik német-római császár Itáliaba érkezéséig csak nagyon töredékes információink vannak életéről: járt az Acquacheta zuhatagnál lévő Szent Benedek apátságban, valószínűleg ugyanekkor bolyongott a casentinot körülvevő hegyek gerincén.

Az irodalomtudomány szerint ez időszakban, kb. 1307-ben fogott neki főművének, az Isteni színjátéknak megírásához, ez a vélemény azonban korántsem egységes. Mindenesetre fennmaradtak feljegyzései még firenzei korszakának utolsó éveiből, amelyben a mű tervét vázolja, a Pokol első hét énekének egyes részletei pedig valószínűleg már ki voltak dolgozva. Később, 1311 és 1314 táján leveleiben már olyan kifejezéseket használ, amelyek a Pokol első tizenkét énekének meglétére utalnak. Egy Bolognai jegyzőkönyvben már másolatban olvashatóak a Pokol első sorai, 1319-ben már a Purgatórium első énekeit másolják, 1320 elején maga Dante írja, hogy kész a Paradicsom első tíz éneke. Ezen információk alapján a mű keletkezési idejét nagy vonalakban 1307 és 1320 közé helyezhetjük.

1310-ben megérkezett Itáliába VII. Henrik német-római császár. Dante ismét aktív politizálásba kezdett, egymás után írta a császár érdekében röpiratait és intelmeit. Henrik korai halála (1313.augusztus 24.) azonban véget vetett reményeinek. Az ez utáni éveiről sincsen semmi megbízható adatunk, feltételezhető, hogy 1314 és 1316 közt a párizsi egyetemen teológiai tanulmányokat folytatott.

1316.június 2-án a firenzei tanács általános amnesztiát hirdetett, azonban oly megalázó feltételekkel, hogy ezt Dante nem fogadta el. Visszatér Itáliába, és politikai pártfogást keresve 1316-1317 táján felkeresi Veronában Can Grande Della Scalat, az itáliai ghibellinek fejét, de reményei nem váltak be. 1318-ban Ravennába költözött, a művészetpártoló Novella da Polenta udvarába. Innen többször is visszalátogatott Veronába, utoljára 1319-ben és 1320-ban, hogy felajánlja művét Can Grandénak.

1321-ben Forli és Velence összefogott Novella da Polenta ellen. Dante a veszedelem elhárítására követségbe ment Velencébe. Az útról betegen tért vissza, s néhány nap múlva meghalt.

A firenzeiek több sikertelen kísérlet után, hogy hamvait visszaszerezzék, fiktív síremléket állítottak neki a Santa Croce templomban.


source :: wikipedia