Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Musil, Robert oldala, Magyar életrajz

Musil, Robert portréja
Musil, Robert
(1880–1942)
 

Életrajz

Robert Musil avagy Robert Edler von Musil (Klagenfurt, 1880. november 6. – Genf, 1942. április 15.) osztrák író és színikritikus. Apja a műszaki tudományok nevezetes szakembere volt: előbb mérnök, hamarosan gyárigazgató, azután haláláig egyetemi tanár. A császárság végső hónapjaiban nemességet is kapott. Ettől fogva a család „von Musil" formában írta a nevét. Musil, az író, amikor a Hadügyminisztériumban, később a Külügyminisztériumban volt fontos irányító méltóság a művelődési, később a sajtóosztályon, maga is az örökölt nemesi formában mondta és írta nevét. Közben azonban baloldali újságokba írt cikkeket és irodalmi kritikákat, könyvei címlapján sose írhatta ki a feudális , von" szócskát. Könyvei már akkor kritikai szelleműek voltak, amikor még saját ifjúkorára emlékezve a katonaiskolák lélektelen és emberkínzó világáról írt hamar érdekessé váló regényt. Számunkra külön érdekesség, hogy ezt az első regényét még évekkel az első világháború előtt, itt Budapesten vette észre legelőször a kritika. Fenyő Miksa a Nyugatban írt a „Törless tanulóévei"-ről meglepően elismerő kritikát. Még Bécsben is csak később ismerték fel az akkor — 1909-ben — még fiatal osztrák író könyvének jelentőségét. Ez a regény az ifjúkori emlékeit idézte fel. Musil eredetileg katonatisztnek készült, katonaiskolában nevelkedett. Ott találkozott először az Osztrák-Magyar Monarchia minden formalizmusával, lélektelenségével. Kitűnő korképet formált az emlékekből. De hivatásos író még sokáig nem lett. Itt-ott verseket is írt, igen jó esszéket készített különféle témakörökben. De úri fiú volt, tehát úri foglalkozások várták. Lett is minisztériumi hivatalnok, hamar szakértő a hadügyekben, majd a nagy távlatú külügyekben. Az írók és kritikusok ugyan otthon, Ausztriában már kezdték tudomásul venni írói értékeit. A hasonlóképpen nemesi múltú és neveltetésű felesége hamar értője, szakembere lett mindannak, amivel férje foglalkozott. A nagy irodalmi feladat, a készítendő mű terve csak a húszas évek vége felé bontakozott ki benne, amikor már ötvenedik életévéhez közeledett. Ezt már otthon kezdte írni, első kötete 1930-ban jelent meg. Második kötete 1933-ban. Ekkor azonban már indokoltan kezdte félteni magának Ausztriának a létét. Felismerte a Németországban megszülető, majd hatalomra kerülő nemzetiszocializmus célját és lehetőségét. Még belekezdett a nagy mű harmadik kötetébe, de hamarosan Svájcba emigrált. Előbb Zürichben, majd mindhalálig Genfben élt és szakadatlanul, elmélyülten dolgozott, hogy befejezze a művet, amelyről ő maga is tudta, hogy milyen nagy jelentőségű, és már sokan az irodalom értői közül a két első kötet alapján a század fő művei közé sorolták. Már nagyon a végénél tartott. 62 éves volt. Felesége — Martha asszony — úgy emlékezett vissza, hogy egy ebéd után felállva az asztaltól a fürdőszoba felé tartott, hogy kezet mosson. Az ajtóban visszafordulva ezt mondta: „Azt hiszem, még néhány oldal és kész a mű." — Ezzel belépett a fürdőszobába, és a mosdó előtt összeesett. Halott volt. A harmadik kötet tehát formailag töredék maradt, de lényegében az egész mű befejezett. Felesége rendezte sajtó alá, mint harmadik kötetet. Emellett ami töredék vagy közre még nem adott kézirat volt, azt is a halál után is mindvégig hű hitvestárs rendszerezte, adta át Rohwolt úrnak, a híres könyvkiadónak, Musilék jó barátjának, könyvei gondviselőjének. Ő járt közben, hogy az író írhassa a már nagyon várt befejezést. Még egy alapítványt is létrehozott, hogy Musiléknak ne kelljen nélkülözniük. És előlegre is számíthatott kiadójától az író. — Évekkel később, amikor Musil összes művei — a töredékekkel és hátrahagyott művekkel együtt — megjelentek, Rohwolt egy ízben, társasági beszélgetés közben ezt mondta: „Robert nekem köszönhette, hogy nem kellett éheznie, én Robertnek köszönhetem a sok pénzt, amit műveiért kaptam."

Ha Robert Musil nem tölti élete végső évtizedét szakadatlan munkával a nagy regény mellett előbb még otthon, majd az emigrációban, akkor Törless iskoláskorának történetével és néhány tanulmányával az osztrák irodalom egyik tiszteletre méltó írója volna. De „A tulajdonságok nélküli ember"-rel a XX. század világirodalmának egyik legjelentékenyebb alkotóművésze lett. Tragikus humora sajátos helyet biztosít neki a modern irodalom történetében. A zegzugos cselekmény egy Kákánia nevű országban játszódik. Már a nevéből ki lehetett találni, hol is vagyunk. Az Osztrák—Magyar Monarchia uralkodójának „császár és király" volt a hivatalos címe, németül „Kaiser und König". Hivatalos iratokon és feliratokon a megszokott rövidítés: „K. u. K" vagy Ausztriában gyakran „KK". Ebből a közismert rövidítésből származott azonnal érthetően a Kákánia országnév. A minisztériumi magasságból sok mindent áttekintő főhivatalnok jól láthatta az elgépiesedett szabályokat, kötelező értelmetlen viselkedési elvárásokat, parancsként ható tévedéseket és még szigorúbb hazugságokat. Ebbe a képzelt, de nagyon is hiteles társadalomba az író beállított egy embert, aki olyanfajta magas méltóságokat tölt be, mint írója. Semminek sem örül, semmin nem háborodik fel, nincsenek tulajdonságai, csak megfigyelő- és megállapítóképessége. A tárgyilagos író önmegszemélyesítése. Amit lát, azon kétségbe is lehet esni, de mint minden elgépiesedettség, humoros is. Nem sokkal korábban a francia filozófus, Bergson azt tanította, hogy minden nevetés oka a valóságban felfedezett gépiesség. A nagy filozófiai ismeretű Musil minden bizonnyal megjelenésekor olvasta már Bergson azonnal híres „A nevetés" című könyvét. A regény hőse, Ulrich, maga sem érti, miért és hogyan került a magas állásba. De már ott van, igyekszik látni, tehát néz. Folyton meg kell állapítania, hogy amit lát, az ugyan valóság, csak éppen nincs értelme. A mozzanatok ugyanolyan jelképesek, mint a Kákánia országnév. Mindig azonnal felismerhető, mit karikíroz az író a valódi Monarchia intézményeiből, társasági szokásaiból,a magánélet kötelező szabályaiból.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)

Irodalom ::
Fordítás ::

minimap