Schrowe, Uno von oldala, Magyar életrajz
 |
Életrajz
A teológiahallgatóból bölcsésszé lett költő, tanár és újságíró, Uno von Schrowe (1853-1886) nevét ma már inkább csak bibliográfiai jegyzékek és antológiák őrzik. Egyetemi tanulmányainak befejezése előtt, 1881. január 1-én Schrowe így írt egy ismerősének: "Aztán [a vizsgák után] külföldre megyek megnézni, hogy s mint élnek másfelé az emberek. Utam végcélja Magyarország lesz, emiatt már el is kezdtem tanulni magyarul. Ez ám csak a nehéz feladat - nincs is nehezebb nyelv a világon, mint ez a mi rokon nyelvünk -, szívesen tanulgatom mégis, mert mire majd ott leszek a magyarok között, szeretnék annyit tudni, hogy ha nem is a legjobban, de elboldoguljak." Schrowe egy évet készült eltölteni Magyarországon, hogy alaposan megtanulhassa a nyelvet, hiszen "mégiscsak nagy szégyen az nekünk, finneknek, hogy nincs hazánkban ma csak egyetlenegy ember [Jalaván kívül ott volt Genetz is!], ki ezt a mi rokon nyelvünket valamelyest bírja". A gyalázatot le kell mosni, "hisz Magyarországon már igen-igen sokan tudnak finnül, mégpedig igen-igen jól". A rokonoknak, véli Schrowe, érteniük kell egymás nyelvén. "Nincs belőlünk, finnugor népekből, oly sok a világon - úgy helyes és úgy illő tehát, hogy közelebbről is megismerjük egymást, ne csak abból, amit a földrajzkönyvek írnak" - fogalmazta meg fordítói munkásságának indítékait Kölcsey és Petőfi finn tolmácsolója, kinek tervezett magyarországi útja betegsége és korai halála miatt soha nem vált valóra. Egy 1878-ból származó diákalbum megőrizte számunkra Schrowe egyik versét, melyet Magyarország iránt érzett szeretetének melegsége hat át, s mely így kezdődik: "Oi terve, Magyar, jalo pustan mies!" (Ó, üdv neked, Magyar, a puszta dicső fia!)
http://ebooks.gutenberg.us/Wordtheque/hu/AAACWO.TXT
(Az oldal szerkesztője: P. T.)
