Hölty, Ludwig Christoph Heinrich (1748–1776) Művek   hu de

Életrajz

Ludwig Heinrich Christoph Hölty (Mariensee, 1748. december 21. – Hannover 1776. szeptember 1.) német költő. Hölty lelkészi családban nőtt föl, és Cellében járt gimnáziumba, majd 1769-től 1772-ig Göttingenben tanult teológiát, de sok időt szentelt a filozófia- és történelemtudományoknak is, több idegen nyelvet megtanult és már korán megmutatkozott költői tehetsége. Az 1772-ben alapított göttingeni Hainbund (Hain-szövetség) írói társaság tagja volt és a csoport jelentős költőegyénisége volt. Tanulmányai befejeztével magántanárként ill. fordítóként dolgozott Göttingenben és Marienseeben. A már gyermekkorában gyakran betegeskedő Hölty sorvadásban halt meg, csupán 28 éves volt. Költeményeit - amelyek eleinte újságok hasábjain jelentek meg - halála után F. L. v. Stolberg és J. H. Voß adták ki, bár gyakran átdolgozva a kéziratot. Hölty költöi müve nem terjedelmes, de sokoldalú. Legjelentősebb alkotásai ókori költői formák stílusában íródott (ódák, elégiák), amelyekben a Klopstock iránymutatásai szerinti patetikus-emelkedett hangot egyéni módon fejlesztette tovább. Lassan mozgó, dallamos verseiben érzelmes, melankolikus hangot ütött meg. Itt érződik az angol költészet (Thomas Gray, Edward Young) hatása. Balladáival Hölty G. A. Bürgerrel a német műballada műfajának megteremtője. Dalai az anakreóni költészet kiváló újkori példái, és gyakran nagyon közkedveltek lettek (Pl. Üb immer Treu und Redlichkeit) és többen megzenésítették (Mozart, Beethoven, Schubert).

(Az oldal szerkesztője: Szalki Bernáth Attila)