E = mc2 (Catalan)
Aquesta fórmula m’agrada: és breu i contundent, és nova i és audaç, és simple i és difícil de comprendre; el seu càlcul és senzill -només cal multiplicar- però ens aboca a la sorpresa, sacseja els fonaments del que sabíem pels sentits i pel costum. La podem interpretar com una porta entre la llum i la matèria; aquesta fórmula m’encén, té gust d’estrella; en ella, el naixement d’aquesta llum que ens ve del Sol; sé que va ser feixugament material, hidrogen que ara és heli i roentor, radiació que ara ens arriba i ens fa veure. La podem considerar com un enorme eixamplament del nostre món; aquesta fórmula revela encara més realitat: en ella, simetries que es trencaren poc després de començar l’expansió de l’Univers: matèria-antimatèria anihilant-se en pura llum i renaixent de la llum pura fins que tot fou massa fred i quedaren, com les restes d’un naufragi, tot un oceà de llum i uns pocs indicis de matèria on ara som, tan fràgilment, intel•ligència. La podem utilitzar com una font per obtenir més energia; aquesta fórmula és terrible, m’esglaia el seu mal ús: la bomba, l’amenaça, la por en què ens ha fet viure per culpa de la nostra poca traça i del nostre poc amor. Aquesta fórmula em fascina: és un cim i toca el fons, és un vol i un fonament, és un do i ens desafia, és un tast d’una bellesa indiferent i grandiosa. Uploaded by | Sebestyén Péter |
Source of the quotation | https://establopegaso.wordpress.com/ |
|
E = mc2 (Hungarian)
Tetszik nekem ez a képlet: rövid és súlya van, új és vakmerő, egyszerű és nehezen érthető; kiszámítani könnyű - csupán szorzás - mégis hasra vágódunk tőle, megingatja az alapokat, miket éreztünk, ismertünk és már megszoktunk.
A fény és az anyag közti kapunak tekinthetjük; ez a képlet engem feltüzel, íze mint egy csillagé; benne születik meg a fény, ami a Napból jön; tudom már, hogy anyagian súlyos, a hidrogén, ami most hélium és hajnalpír, sugárzás, ami most elér és látóvá tesz minket.
A világunk óriásméretű megnagyobbodásának tarthatjuk; ez a képlet még több realitást mutat: ott vannak benne a szimmetriák, amik szétpattannak, mihelyt elkezdődik a Világmindenség terjeszkedése: amint az anyag-antianyag megsemmisül a tiszta fényben és újjászületik a tiszta fényből, míg minden hideg tömeggé nem válik, és mint egy hajótörés maradványai, egy fényóceán és a most létező csöppnyi anyag-jelek, oly törékeny az értelem.
Lehet forrás, ahonnan több energiát nyerünk; ez a képlet borzalmas; megrémít, ha rosszul használjuk fel, a bomba, a fenyegetés, a félelem, amibe sodort minket egy csipetnyi ügyetlenségünk, és nem elegendő szeretetünk következtében.
Ez a képlet magával ragad: a csúcs és a forrás, a szárnyalás és az alapzat, adomány és kihívás, egy közömbös, de nagyszerű szépség szemete.
Uploaded by | Sebestyén Péter |
Source of the quotation | http://mek.niif.hu/06400/06415/06415.htm |
|