Bjørnvig, Thorkild: Későn egy idegen városban (Sent i en fremmed by in Hungarian)

Er dette døden: midt i festens mylder,

      samtale, venner og musikkens larm,

      den elskede, som hviler i min arm,

      mens bruset som en honningsummen fylder

mit øre - at berøres af en kulde.

      Du går. Stemmerne tabes bag din ryg,

      musikken høres som en fjern høj myg -

      Eller: Var salene en kort stund fulde,

nu slukkes lyset. Hvad du venter på,

      er sket forlængst. Jeg lukker øjne, øren,

      prøver at huske billeder og ord -

da føler jeg en iskold træk fra døren

      og hører skridt gå hen imod mit bord

      og lavt en stemme sige: De må gå.

Ez lehet a halál: az ünnep zsivajában,

   beszélgetés, barátok és zene szava mellett

   kedvesemmel, aki a karomban pihen,

   míg fülemet mézédes zümmögés

telíti még - áthat hirtelen hidege.

   Elindulsz. Mögéd kerülnek a hangok,

   a zene már csak távoli szúnyog -

   A termekben, mik nemrég tele voltak,

oltják a fényeket már. És amire még várnék,

   megtörtént mind. Zárom fülem, szemem,

   képekre és szavakra emlékeznék -

de jéghideg huzat már csak az ajtó,

   s asztalomhoz lépés közeledik

   s hallom, valaki halkan szól: Mennie kell.