Ringelnatz, Joachim: A siketfajd meg a fülbemászó (Ohrwurm und Taube in Hungarian)

Der Ohrwurm mochte die Taube nicht leiden. 
Sie haßte den Ohrwurm ebenso. 
Da trafen sich eines Tages die beiden 
In einer Straßenbahn irgendwo.

Sie schüttelten sich erfreut die Hände 
Und lächelten liebenswürdig dabei 
Und sagten einander ganze Bände 
Von übertriebener Schmeichelei.

Doch beide wünschten sich im stillen, 
Der andre möge zum Teufel gehn, 
Und da es geschah nach ihrem Willen, 
So gab es beim Teufel ein Wiedersehn.

Rühelle süketfajd fülbemászót,
Emez meg amazt, de alaposan,
És mégis tudtak váltani pár szót,
Mert összefutottak a villamoson.

Mindjárt kezet szoritottak örömmel,
Szivélyesen mosolyogva sokat,
Nyájas szavakat fuvolázva özönnel,
S kéjjel simogatva nagy hasukat.

Csakhogy egymást azok ott belül hőn
Pokolba kivánták, annyi szent.
És lőn (hogy a vágyuk teljesüljön),
Hogy összefutottak odalent.

....................................
Állattani jellegű pontosítás. Az eredetiben nem siketfajd szerepel, hanem „Taube” azaz galamb. Ez a szó véletlenül azt is jelenti, hogy „süket nő”. Nem valószínű, hogy itt van jelentősége a szóegyezésnek, de tény, hogy a süketség összefügg a füllel, pontosabban a fületlenséggel, az egész költemény pedig (bár csak látszólag) a sületlenséggel.